A Nagy Háború anekdotái

30
és halmozta el szeretetének számlálhatatlan jelével:
cigaretta, jó szó, virág, ennivaló s mindez bőségben.
Akkor az egyik ember besietett a szomszédos ven-
déglőbe s korsó habos sört hozott a huszárnak:
— Igyék, vitéz úr, a hazáért!
Majd be is mutatkozott udvariasan:
— X. Y. vagyok, kőfaragó.
Mire a huszár kevélyen vágta ki:
— Én meg X. Y. muszkafaragó vagyok!”
(Budapesti Hírlap, 1914 szeptember 8.)
26.
A világháború legelején történt Kolozsváron, a
kaszárnyában.
Újoncok a várható eshetőségeket latolgatták.
Arról beszéltek, hogy is lesz majd, ha egyszer bele-
kerülnek a menetszázadba? Persze valamennyien
tele voltak harcikedvvel, támadó-szellemmel.
Megszólalt az egyik legény nagyhetykén:
— Mit, kérlek alássan, Úgy fogom lőni az ellen-
séget, akár a nyulat!
Hallgatta, hallgatta a vén őrmester s halkan
jegyezte meg a végén:
— Jó, jó, öcsém . . . Csakhogy ezek a nyulak
vissza is lőnek!
(Viola Jenő közlése, Dunaföldvár.)