A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
Create successful ePaper yourself
Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.
180<br />
165.<br />
Folytatása is van azonban Betsey Lajos barátom<br />
levelének. így hangzik:<br />
„Állandóan az első vonalakat járta Tisza István,<br />
kitartásra és türelemre buzdítva a huszárokat. Elő-<br />
nyomulásuk alkalmával legelői haladt, s elutasított<br />
magától minden olyan könnyítést vagy kényelmet,<br />
amilyet a legénységnek meg nem adhatott. Űgy<br />
feküdt a csupasz földön s ugyanúgy a tábori-kony-<br />
hából élelmezte magát, mint a huszárjai s ezt megkö-<br />
vetelte a tisztjeitől is. Ezért emberei szeretettel és<br />
ragaszkodással vették körül. . .<br />
<strong>Nagy</strong> vallásosságát és emberszeretetét különösen<br />
egyízben volt alkalmunk megcsodálni. Egy este te-<br />
metéshez készülődött az ezred. Este, mivel csak a<br />
setétség beálltával lehetett csoportosulni a muszka<br />
megfigyelők miatt. Feljött a vonalba a hadosztálytól<br />
a tiszteletes úr, hogy az elesettnek megadja a vég-<br />
tisztességet. Folyt már a szomorú szertartás, midőn a<br />
nagy távolságban fekvő ezredtörzs irányából a fel-<br />
felvillanó zseblámpa fénye mellett megjelent Tisza<br />
István. Hogy az ő fogyatékos látóképessége mellett<br />
mit jelentett olyan utat megtenni a vaksetétségben<br />
s a hegyes sziklatalajon, azt csak azok tudják meg-<br />
érteni, akik hegyiháborúban vettek részt. Tisza be-<br />
állt csöndesen a huszárok félkaréjába s végighall-<br />
gatta a tiszteletes úr búcsúszavait. Majd előlépett s<br />
együtt imádkozva huszárjaival, olyan költői szár-<br />
nyalású imával búcsúztatta el hősi halált halt ka-