A Nagy Háború anekdotái

158
Abban a pillanatban front tisztelgés be mered-
tem: hat lépést a tábornagy előtt, hat lépést
utána.
Úgy látszik, megnyerhettem a fővezér-marsall
tetszését, mert messzebbről mosolygott már s ugyan-
akkor felém intett a marsallbottal, miközben jószív-
vel szólt:
— Szervusz!
Én pedig álltam ezalatt, frontban . . . Hanem azt
látni kellett volna!
(Komáromi János közlése, Budapest.)
147.
A győri 19-es bakák 1917 április l-e és 10-e kö-
zött a galíciai Szokolovkán voltak pihenőben, ahol
bőségesen volt alkalmuk érintkezni a polgári lakos-
sággal. Nagy ambícióval tanították a rutén menyecs-
kéket és leányokat magyar szóra. Aközben behatóan
érdeklődtek az iránt is: vájjon kellemesebbek-e
a magyar bakák, mint a régebben ott járt ko-
zákok?
Erre a nagy kíváncsiságra Fülei Pista gyalogos
egy rutén öreg asszonytól ezt a diplomatikus választ
kapta:
— Sicko jedno! Orosz a tyúkot, magyar a
leányt . . .
Szóval: teljesen mindegy . . .
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd.)