22.07.2013 Views

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

186<br />

mellette P. százados. Az utolsó falatoknál tarthat-<br />

tunk, amikor kopogás hallatszott az ajtón.<br />

— Herein!<br />

Belépett erre egy hadnagy s a lepecsételt pa-<br />

rancsot átadta Schückl őrnagynak. A halálos csönd-<br />

ben megszólalt P. százados, németül:<br />

— Szegény olaszok, hogy szurkolhatnak most!<br />

Schückl őrnagy ránézett, kissé felülről s annyit<br />

mondott halk hangon:<br />

— De mi is!<br />

Falrengető harsogás robbant ki erre. A támadást<br />

különben későbbre halasztották.<br />

170.<br />

(Ismeretlen szerző közlése.)<br />

Somogyi István dr. gyöngyösi ügyvéd és volt<br />

országgyűlési képviselő beszélte el nekem az itt kö-<br />

vetkező apróságot:<br />

Vége felé járt már a nagy háború, amikor megint<br />

sorozták a legényeket: talán huszadszor már 1914<br />

augusztus óta.<br />

Két olyan csámpás legény üldögélt az egyik<br />

Gyöngyös-környéki falu kocsmájában, akit nem vet-<br />

tek be az előzőnapi sorozáson a katonaorvos urak.<br />

(Ügy emlékszem, Domoszlón volt.) Üldögélt hát a<br />

kocsma ivójában, a kecskelábú asztal mellett egy<br />

üveg szódavíznél a két girhes s kölönösen amiatt<br />

búsultak, hogy ezentúl egyetlen falubeli leány sem

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!