A Nagy Háború anekdotái

149
gát a regemenckomendóra . . . Mert annak az a rendes
neve!
(P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd.)
140.
Β—y Κ—n volt 13-as honvédfőhadnagy írja
nekem a következőket:
,,1917 februárjában Dornavatra környékén fe-
küdt vonalban a 13-ik honvédgyalogezred. Magam
századparancsnok-hadnagy voltam akkoriban.
Szigorú parancs volt, hogy a konzervet nem sza-
bad megenni! ... A rendkívül nehéz terep és a sza-
kadatlan tűzharc miatt ugyanis igen körülményesek
és súlyosak voltak az élelmezési lehetőségek. Ellen-
őriztük is gyakran a legénységet.
Egy ilyen ellenőrzés alkalmával mindenki ko-
moly döbbenetére kiderült, hogy a század cigányá-
nak hiányzik a konzervája. Amikor elővette a szol-
gálatvezető őrmester, hová lett a konzerva, ijedtében
vigyorogni próbált a more:
— Megettem, mer á névnapom volt tennáp . . .
— Ezért meghalsz, — szólt rá az őrmester.
S szemével intvén két kemény szakaszvezető-
nek, odasúgta nekik titokban, hogy fogjanak két töl-
tetlen puskát s ijesszék meg a haszontalan morét.
Aztán szigorú hangon folytatta:
— Mars fel a drótakadály elé, more!
A cigány kikapaszkodott keserves nyögéssel a
lövészárokból, utána puskástul a két szakaszvezető.