A Nagy Háború anekdotái

72
66.
Mikor kitört a nagy háború, a Budapesti Hírlap
legfiatalabb munkatársa, úgynevezett Benjáminja
voltam, havi háromszáz korona fizetéssel. Amikor
július 30-án este érzékeny búcsút vettem a szer-
kesztőség tagjaitól, mert másnap már indulnom kel-
lett a déltiroli Brixenbe, Csajthay Ferenc felelős
szerkesztő megnyugtatott a legutolsó pillanatban,
hogy havifizetésemet a frontra is utánam fogják
küldeni.
És úgy lett!
Augusztus havi járandóságomat még indulásom
előtt kiutalta a kiadóhivatal; szeptemberi fizetése-
met Ravaruszkánál vettem át a tábori-postától,
gránátzuhogás közben; októberi zsoldomat akkor
kaptam kézhez, hogy a Szán irányába nyomultunk
előre, megpróbálván mégegyszer a katonaszerencsét;
midőn a novemberi szerkesztőségi zsoldot kézbesí-
tették, a hideg őszben Krakkó felé hátráltunk . . .
S a decemberit?
A decemberi fixfizetésemet már a frontról küld-
ték utánam, a bécsi Rudolphiner-Hausba. Mert ke-
resztül-kasul lövöldözve feküdtem már akkor a
Rudolphiner-Hausban . . . Kétségbeesve, remény-
telenül.
Annyit még, hogy a pénz föladója minden eset-
ben Zilahy Dezső igazgató volt.
(Komáromi János közlése, Budapest.)