A Nagy Háború anekdotái

100
A kitüntetési-javaslatban csak az időpontot ille-
tően van némi tévedés. Én ugyanis 1914 szeptember
8-tól november 23-ig harcoltam a m. kir. 11-ik hon-
védgyalogezred kötelékében.
A nagyezüstre terjesztettek föl: a kisezüstöt
kaptam meg.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
95.
A háborús olasz front ellenséges repülőtevékeny-
sége érdekes esetekben bővelkedett.
Mi, magyarok és osztrákok, halálos-komolyán
vettük az ellenséggel való érintkezéseinket, az angolok
azonban sokszor túltették magukat merev utasítá-
saikon és ha úgy hozta a szükség, bizony függetle-
nítették magukat — a sportszerűség jegyében.
Ez különben kiderült egy angol tiszt lelöveté-
sénél, amikor saját repülőterünkön ereszkedett le.
Tudniillik életre-halálra szóló harcot vívott a mi
vadászszázad-parancsnokunkkal, Linke főhadnagy-
gyal, aki szétlőtte az angol géppuskáját. Időközben
Linke is ellőtte összes töltényeit s ettőlfogva arra
irányult csak a harc, mint tudnák egymást lenyomni
a földre? Ekkor két új vadászgépünk indult el a
földről. Nyomban tűz alá vették az angolt, aki a tűz
elől lefelé menekült s így szállt le a mi repülőterünkön.
Megkérdeztük, mért szállt le még működő mo-
torral? Legnagyobb csodálkozásunkra azt felelte,