A Nagy Háború anekdotái

99
reggel mi a gyülekező-helyre siettünk, a tisztiszolgák
viszont — a bunda társaságában — visszamaradtak
csomagolás végett. Közvetlenül indulás előtt jelent-
kezett nálam a legényem s magából kikelten tört ki;
— Kadét úr, kérem, az a betyár zsidó ellopta
ám a bundámat!
Mert a sajátjának tekintette már.
( Abafjy Miklós dr. közlése, Budapest.)
94.
És most egy kis magánügy! . . . Megvallom, ez
a kis hiúságom némi szívemhez közelálló harctéri
gyöngeség . . .
Számomra rég megszűnt a front, kilenc hónapja
feküdtem már kórházban, mint súlyos sebesült, ami-
kor 1915 október 7-i keltezéssel — Petrovay László
főhadnagy-századparancsnokom közbelépésére — a
nagyezüst-éremre szóló következő kitüntetési-javas-
latot terjesztették fel rólam:
„A szeptember 14-től december 5-ig terjedő idő-
szakban az ezrednél volt. Gyakran jelentkezett ön-
ként járőrszolgálatra s fontos jelentéseket hozott az
ellenségről.
Személyes bátorsága az egész század előtt ismert
volt. November végén a maszkovi ütközetben, mialatt
raját rohamra vitte egy géppuska ellen, nagyon sú-
lyosan megsebesült és mint rokkant mind a mai napig
kórházi ápolásban van.