22.07.2013 Views

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

7<br />

Volt pedig ez július 29-én vagy 30-án hajnalban.<br />

Akkor már egy hét óta szakadatlanul talpon volt<br />

minden ember a fővárosban.<br />

Ezen a virradaton magam ott ültem a New<br />

York-kávéház teraszán. Ott volt még néhai Tardai<br />

Adorján a Budapesti Hírlap éjjeli szerkesztője,<br />

néhai Sághy Ferenc, a lap éjjeli segédszerkesztője és<br />

Kiss Gyula, aki ma is sportrovatvezető ugyanott.<br />

Halkan beszélgettünk, mert augusztus 1-én magam-<br />

nak is indulnom kellett Tirolba.<br />

Egyszer csak távoli nótát hallottunk az Okto-<br />

gon felől. Közeledett és erősödött a dal. Talán ezer<br />

ember is fújhatta szilajon. Amire a gyalogjáróra<br />

léptünk volna ki, a házak ablakaiból, az erkélyekről<br />

hevenyészett öltözetben, lelkesen kiáltozva, kalapot<br />

és kendőt lobogtatva s könnyes arccal búcsúzott<br />

mindenki a harctérre indult legelső honvédezredtóől,<br />

mialatt a vadonatúj-ruhájú, zászlókkal elborított<br />

honvédek, túlnyomórészt sorkatonák, zengő kardal-<br />

ban vitték, hogy az eget verte:<br />

Erdő, erdő, de szép kerek erdő,<br />

Rigómadár benne a kerülő.<br />

Rigómadár meg a fülemile . . .<br />

Sír a babám, hogy váljak el tüle?<br />

Ugyan él-e még valaki ama legelső katonák<br />

közül?<br />

(Komáromi János közlése, Budapest.)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!