22.07.2013 Views

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

210<br />

194.<br />

Egyik nyugatmagyarországi fölkelő vezér be-<br />

szélte el nekem a következőket:<br />

Amikor IV. Károly király másodszor jött be<br />

Magyarországra katonáitól övezve a főváros felé kö-<br />

zeledett, Budáról egymást követve mentek a távira-<br />

tok a fölkelőkhöz, hogy támadják hátba az uralkodót.<br />

Persze valamennyi sürgöny Prónay bánt szorongatta,<br />

akinek, mint fővezérnek, Doborján volt akkoriban az<br />

álneve. Prónay bán külügyminiszterének, egy szegedi<br />

fiskálisnak adta át a felgyűlt távirathalmazt, aki az-<br />

tán ezzel a mesteri fogalmazású választávirattal felelt<br />

a budaváriaknak:<br />

,,A független Lajtabánság szuverén bánja nem<br />

avatkozik idegen hatalmak belügyeibe.”<br />

Sok kellemetlenség támadt emiatt később.<br />

(Komáromi János közlése, Budapest.)<br />

195.<br />

Ez az apró történet annyiban tartozik csupán<br />

a háborús anekdotákhoz, hogy főszereplője szintén<br />

háborúban vett részt némileg. És pedig nagy nemzeti<br />

háborúban. Az esetet nékem néhai kókai Kun Dániel<br />

bátyám, Patak volt főbírája és egykori szőlőbirtokos<br />

beszélte el.<br />

Kun Dánielnek, aki a cári-udvarnak is szállított<br />

bort valamikor, egy-egy sikerültebb borszállítása

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!