A Nagy Háború anekdotái

188
Dusán barátunk vezényelt és jelentett ... A
hadtestparancsnok végignézte a századot s utána
rövid németnyelvű beszédet tartott, melyben a tót
bakák erényeit méltatta. A végén parancsot adott
Dusánnak, hogy a beszédet tót nyelven tolmácsolja
a legénységnek.
Dusán tisztelgett, felénk fordult, balkeze hü-
velykujját a nadrágzsebébe akasztotta, jobbkeze
hüvelykujjával hátrabökött kissé s tolmácsolt:
— To ten povedál . . .
(Magyarul: „Ez itt azt mondta...”').
Fogalma sem volt szegénynek, mit jelent tótul
a „Durchlaucht” (hercegi) megszólítás, elintézte hát
egy ,,to ten”-nel.
Magába visszafojtva röhögött minden ember.
172.
(Ismeretlen szerző közlése.)
A déltiroli havasokon történt.
Mint az egyik hegy-szakasz parancsnoka a 37-es
nagyváradi munkásosztag magyar levelezését cen-
zúráztam. Akkor írta az egyik öreg népfelkelő —
rnegcsömörödve a háromezerméteres magasságtól—
feleségének a következő sorokat:
„Kedves Feleségem, Eszti!
Nagy bánatomra jól vagyok és így itt kell zerge-
módra kősziklákat járni. Ha e levelemet megkapod,
menj ki a kertbe, van ott a diófa alatt egy nagy