A Nagy Háború anekdotái

82
Balogh önkéntes, aki valószínűen úgy gondol-
kozott, hogy — katonai szempontból — mégis többet
ér az erdő, mert legalább biztos fedezékül szolgálhat,
az erdőt választotta természetszerűen.
A hadnagy úr ránézett önkéntes-apjára S nyu-
godtan klasszifikált:
— Tereptan „4”-es!
(Viola Jenő közlése, Duna földvár,)
77.
Bagó Berci 5-ös közhuszárt járőrbe küldték azzal,
hogy a muszka generális nadrágja nélkül ne merjen
visszatérni.
Ezzel a huszárral teméntelen baj volt a század-
nál: szakadatlan csíny tevései miatt egyetlen baj-
társának sem volt biztonságban a dohánykészlete,
Mindent elpipált, ami csak a kezeügyébe került. —
Most legalább megtanítom! — gondolta magában
Beleznay főhadnagy, aki kiküldte a járőrt.
Elmúlt az éjszaka s reggel szabályszerűen jelent-
kezett a bevonult járőr vezetője:
— Főhadnagy úr, alázatosan jelentem, egy pa-
rancsnok és tizenkét ember bevonult!
— Hát Bagó Berci! — lepődött meg a főhadnagy.
Az őrmester elmagyarázta erre röviden, hogy
az orosz állások közelében jártak, amikor nyoma-
veszett valahogyan Bagó Bercinek s azóta nem is
került elő.