A Nagy Háború anekdotái

59
ber 4-i számában jelent meg, tárca-alakban. Ugyan-
akkor, ugyanabban a számban a következő napihírt
írta rólam néhai Sebők Zsigmond bátyám:
„Komáromi János tárcája. A mai posta kedves
meglepetéssel szolgált nekünk: Komáromi János
barátunk és szerkesztőségbeli társunknak az északi
harctérről való szép tárcájával. Komáromi János
munkatársunk, mint tábori-vadász, a háború kez-
detétől harcol északon a muszkával, sodratván csa-
patával a legvéresebb csatákba, amelyekben oly gaz-
dag ez a háború. Kezdetben föl-fölkereste egy-egy
rózsaszínű tábori-levelezőlappal szerkesztőségünket,
de már igen nagy ideje hallgatott és mi aggódni
kezdtünk miatta. Most aztán egész tárcát tartalmazó
levéllel oszlatta el aggodalmainkat, bebizonyítván,
hogy a roppant fáradalmak és a muszka golyók nem
tettek kárt sem egészségében, sem friss, megnyerő
és értékes írói talentumában”.
Ebben az apró napihírben csupán annyi a téve-
dés, hogy nem tábori-vadász, hanem tiroli császár-
vadász voltam.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
55.
Délkelet-Galíciában történt. A helyére, a nap-
jára, sőt arra is emlékszem, milyen idő volt akkor,
1914 novemberében.
Az 5-ik honvédlovashadosztály altorjai Apor