A Nagy Háború anekdotái

20
alább három napja jött így ellenséges területen, a
nyereg alatt . . .
Azzal ott is hagyott bennünket s ment-ment
tovább, karikázva sarkantyús lábával, Lemberg irá-
nyában, nyereggel a vállán.
Ilyen vasfegyelem uralkodott a háború legelején!
(Komáromi János közlése, Budapest.)
18.
A galíciai harcterek első sebesültjeit 1914 szep-
tember elején hozták magyar földre először a vissza-
felé indult katonavonatok. Tengernyi nép várakozott
valamennyi állomáson, ki a férje, ki az apja, ki a
testvére, ki a vőlegénye után érdeklődve. Kétség és
remény között.
Ami most itt következik, az szószerint megesett
a szikszói állomáson szeptember 4-ik vagy 5-ik
napján. Magam voltam szem- és fültanúja.
Arra a hírre, hogy új katonavonat jön Szikszó
felé, férfiak, asszonyok, gyerekek, mezőn dolgozó szán-
tó-vetők és munkásasszonyok abbahagyták minden
dolgukat s lélekszakadtan rohantak az állomás irányá-
ba. És itt meg kell jegyezni teljes őszinteséggel, hogy az
első sebesült vitézek között igen sok akadt olyan is,
aki nem vonakodott túlságosan a nagyotmondástói.
így volt ezúttal is.
A szikszói állomáson, nagy tömeg élén az egyik