A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
121<br />
— A katonának első és legfőbb erénye a vitézi<br />
bátorság, — ismételte magyarul, románul meg rusz-<br />
nyákul.<br />
S föltette a kérdést az egyik jóképű hosszúmezői<br />
magyar legénynek:<br />
— Mit csinálnál te, Kántor Jóska, ha valaki az<br />
őrhelyen el akarná venni a puskádat?<br />
— Éntőlem ugyan el nem venné senki — vágta<br />
föl a fejét Kántor Jóska. — mert menten agyon-<br />
lűném!<br />
— Hát te, Szelezsán Juon, mit csinálnál? —<br />
kérdezte az egyik román anyanyelvű újonctól.<br />
Szelezsán Juon leírhatatlan alázattal sóhajtott fel:<br />
— Haj-haj . . . nagyon szegény ember vagyok<br />
én, kérem . . .<br />
— Node mégis mit csinálnál? — sürgette to-<br />
vább Várady Mihály hadnagy úr.<br />
Szelezsán Juonnal azonban nem lehetett zöld-<br />
ágra vergődni. Csökönyösen hajtogatta a magáét:<br />
— Kérem szépen, nagyon szegény ember va-<br />
gyok én . . .<br />
S nem volt hajlandó erélyesebben nyilatkozni a<br />
bátorságról.<br />
(Keélcy István dr. közlése, Nyíregyháza.)<br />
114.<br />
Egyik nagy előretörésünk befejezése után az<br />
Ikva partján végigvonuló dombláncolatot szállottuk<br />
meg Volhiniában. Cudar terep volt. mivel a szemközti
Change language