A Nagy Háború anekdotái

108
— Hm . . . Hm . . . Ötvös? Hát aztán tudod-e.
ki volt Eötvös?
— Mán hogyne tudnám, instállom . . . ázs apám
vót Ötvös !
Az ezredes megcsóválta a fejét:
— Dehogy is volt az néked apád! Eötvös ma-
gyar költő volt . . . Tudod-e, mi az a költő?
— Ázst biz. én nem tudom, instállom – vigyor-
gott a more.
Az ezredes végignézett erre a századon (a tisztek
a háta mögött voltak) és feltette a kérdést:
— Ki tudja, mi az a költő? (Halotti csend.)
Szolgálatvezető, te sem tudod?
Zeyk zugsführer még jobban kimerevedett:
— Ezredes úrnak alázatosan jelentem, aki pénzt
ad ki interesre!
— No, azt ritkábban teszik meg — jegyezte
meg az ezredparancsnok önkéntelen mosollyal a ba-
jusza alatt.
Aztán odafordult a mögötte állt századparancs-
nokhoz:
— Herr Leutnant, jetzt sind Sie in Reserve-
stellung·! Schauen Sie, dass die Leute in Literatur
und Geschichte ein wenig geschult werden!
Hogy aztán a század állománya s különösen
Infanterist Ötvös mily előhaladásra tett szert a
költészetben és a históriában — más lapra tartozik.
(Benedek Domokos közlése.)