22.07.2013 Views

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

A Nagy Háború anekdotái

SHOW MORE
SHOW LESS

Create successful ePaper yourself

Turn your PDF publications into a flip-book with our unique Google optimized e-Paper software.

208<br />

De a tízkoronás aranyat nem tudta vissza-<br />

zerezni. (Komáromi János közlése, Budapest.)<br />

192.<br />

Mikor a fölkelők IV-ik hadseregénél tartózkod-<br />

tam, a haderő egyik alparancsnokával is gyakran el-<br />

beszélgettem. Vitéz Kossuth Ferencről van szó, aki<br />

régi-régi diáktársam és császárvadász-bajtársam és<br />

aki a Nemzeti Bank egyik ügyésze ma.<br />

1921 október eleje lehetett, amikor utoljára be-<br />

szélgettem vele. Elmondta nekem akkor, hogy dér<br />

remeg már a mezőkön s ő még mindig abban a fekete<br />

tisztinadrágban harcol, amelyben augusztus végén<br />

kijött a nyugatmagyarországi mezőkre s az a fekete<br />

félcipő, melyet akkor kapott fel hirtelenében a lá-<br />

bára, amikor Héjjas Iván üzent érte, lyukasodni kezd<br />

már a talpán s ezekből őmaga csak lábujjhegyen mer<br />

járni benne. Megtalpaltatni szinte képtelenség a hul-<br />

lámzó hadműveletek miatt: szakadatlanul szolgálni<br />

kénytelen a szegény fölkelőtiszt.<br />

Én aztán elbúcsúztam tőlük s hazajöttem. Vi-<br />

szont késő november volt, mikor Feri is visszakerült<br />

a dúló csaták után. Akkor elmondta nekem, hogy<br />

október 10-e körül akadt egy szabad órája, mely idő<br />

alatt a suszter fölverte azt a két féltalpat. Kapkodó<br />

sietséggel.<br />

Elvégre a saját talpán még sem járhatott vitéz<br />

Kossuth Feri.<br />

(Komáromi János közlése, Budapest.)

Hooray! Your file is uploaded and ready to be published.

Saved successfully!

Ooh no, something went wrong!