A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
A Nagy Háború anekdotái
You also want an ePaper? Increase the reach of your titles
YUMPU automatically turns print PDFs into web optimized ePapers that Google loves.
174<br />
160.<br />
Tisza István gróf huszárezredes 1917 augusztus<br />
11-én ezt az imát mondta öt elesett huszárja teme-<br />
tésén, a fronton:<br />
„Hatalmas Isten, élet és halál szabados Ura!<br />
Derékban kettétört ifjú tölgyek mellől keresünk<br />
Tégedet erőtől duzzadó vitéz bajtársaink sírjá-<br />
nál, akiket életük delén sepert el a Halál pusztító<br />
keze.<br />
Hozzád emeljük imára lelkünket, Uram. Hozzád,<br />
aki küzdelemre, megpróbáltatásra, veszélyre hívtál<br />
el egyeseket és nemzeteket, Hozzád, aki egyedül ve-<br />
zethetsz át bennünket a reánkzúdult gonosz szen-<br />
vedélyek viharos tengerén.<br />
Harcban állunk, Uram. De nem gyűlölség, nagy-<br />
ravágyás, hódítási vágy adta kezünkbe a fegyvert:<br />
megtámadták atyai örökünket. El akarják ragadni<br />
legdrágább kincsünket: édes hazánkat. Meg kell vé-<br />
delmeznünk ezt a legdrágább kincsünket, melynek<br />
szeretetét Te oltottad az emberi lélekbe.<br />
Jóságos Isten, mi gondviselő édes Atyánk! Eb-<br />
ben a küzdelemben ne hagyj el bennünket! Tebenned<br />
bízunk, Uram . . . Tehozzád fohászkodunk: acélozd<br />
meg karunkat, erősítsd lelkünket, vidd diadalra igaz<br />
ügyünket!<br />
Tudjuk, hogy ez a diadal honfivérbe kerül. . .<br />
Készen állunk, Uram, s ha úgy rendelted, feláldozzuk<br />
hazánkért életünket. Hiszen porszem vagyunk a Te<br />
kezedben, földi-életünk múló pillanat az örökkévaló-
Change language