A Nagy Háború anekdotái

116
109.
1916-ban, a Bruszilov-féle szörnyű lovastámadás
előtt, elrendelték a legénységi levelek fokozott szi-
gorral való ellenőrzését, illetve cenzúrázását.
Az első honvédhuszárezred egyik huszárja azt
a választ írta a feleségétől kapott levélre:
,.Azt kérdezed, hun vagyok, északon vagy délen,
nem szabad megírni, de ezt a büdös falut Pohorlic-
nak híjják, úgyse tudod, hun van ...”
( Matavovszky István dr. közlése, Győr.)
110.
Egy szegény szántóvető, a sopronmegyei Be-
ledre való Tompos Sándor egyetlen anekdota gyanánt
megküldte egész háborús szereplésének tízoldalas
leírását. Az 1916-os keletgalíciai harcokról elmélked-
vén, ezt írja a többi között:
,,Αz említett városok be vételénél is Iszonyú
Nagy harcok voltak, tele voltak a Gabonák halot-
takal és sebesültekel, Magyarokkal és Oroszokal. 1916
nyarán Priánszki élőt voltunk, amejik híres Orosz
búcsújáró hej. Ennek a templomaiból nagyon sokat
lőtek benünket. Ezért a Magyar Tüzérség agyon lőte
a templomukat . . . Hajnalban mégis mekkellet hát-
ránunk. Menekülés közben egy magos drót akadájon
meg akattam, az orosz Gépfegyver zápor leszette
rólam a ruhát, le estem ós megsebesültem . . .”