A Nagy Háború anekdotái

55
Azzal magamra maradtam nyolcnapos ijedt fe-
jemmel. Köröttem vaksötét és dermesztő hideg. Hir-
telen lépéseket hallok egész közelről. Abban a szem-
pillantásban lekapom fegyveremet s dermedten
kiáltok:
— Halt! Wer da?
Vacogó foggal, reszkető hangon könyörgött egy
hang a sötétből:
— Ne tessék bántani, kérem . . .
A fűrésztelep éjjeli őre volt.
(Olvashatatlan aláírás, Párád.)
51.
Mint hadiönkéntes a volt cs. és kir. IV-ik árkász-
zászlóalj budapesti pótszázadához vonultam be, ahol
kiképzésünket — legalább is az első hónapokban —
mondhatni: teljesen a szolgálatvezető-őrmester irá-
nyította.
A németnyelvű napiparancsban egy alkalommal
figyelmeztetés jelent meg arravonatkozóan, hogyha
valaki szokolista például s oroszok vagy szerbek fog-
ságába jut, hiába hivatkozik szokolista-voltára, mert
vele is éppenúgy bánnak majd, mint a többi kato-
nával.
A Buda környékéről származó k. u. k. őrmester
a parancs eme részét következőképpen magyarázta
meg a színmagyar legénység számára:
— Ha nekem valaki valami snapszbutik-egye-