A Nagy Háború anekdotái

23
pillanatban megindult az őszi eső is, amelynek nem
lett vége előbb, csak valami hét hét múlva.
Mielőtt azonban megindultunk volna, azonos
szövegű napi parancsot olvastak fel az egész had-
osztálynak. A tiroli császárvadászok 2-ik számú ezre-
dének 6-ik századában Novak százados olvasta fel a
napiparancsot. Tartalma röviden az volt, hogy mi-
után a Tomasov és Komarov körüli nagy csatákban
döntő módon megvertük a makacs ellenséget, most
már csak Lemberget kell visszafoglalnunk az oro-
szoktól. Ehhez tudni kell, hogy mi délorosz földön
álltunk, közel a Bug vizéhez, Lemberg városa pedig
messze tőlünk, legalább hatvan kilométerre a há-
tunkban.
Mindehhez — vigasztalásul — hozzáolvasták még,
hogy a mai napon, tehát 1914 szeptember 4-én Ro-
mánia is, mint szövetségestárs, egész haderejével az
oroszokra vetette magát. Ebből a vigasztalásból
persze egyetlenegy betű sem volt igaz. De mi öröm-
mel hittük el.
(Komáromi János közlése, Budapest.)
21.
Úgy mondjuk el, amint megtörtént: nem igyek-
szünk színes szavakkal tarkítani ezt a jelenetet,
amelyre egy hősi kor veti még ragyogóbb színeit.
Már alkonyodott . . . Hanyatlóban volt ma dél-
után a nyárvégi nap, mikor a kőbányai vasúti pálya-