A Nagy Háború anekdotái

More documents

Recommendations

Info

178 Be is jelentette a századparancsnokának: — Főhadnagy úrnak jelentem alássan, egy új talyigakereket rekviráltam ... — Minek az, te? — Hogy szabadságon voltam otthon a multiba, a mienk eltörött. Ennek hasznát tudom venni majd, mondok. — Csakhogy akkor haza is kéne vinni, Szendi fiam! — Éppen azt akarom mondani, jelentem alássan. Legyen szíves főhadnagy úr, adjon be engemet megint huszonegy nap szabadságra . . . (P. Horváth Sándor közlése, Szekszárd,) 164. Betsey Lajos barátom, a 2-ik honvédhuszárezred volt tisztje írja nekem egykori parancsnokáról, jó- emlékezetű Tisza István ezredesről, a többi között; „1917-ben hosszabb időn át abban a kitüntetés- ben részesült a debreceni 2-ik honvédhuszárezred, hogy Tisza Istvánt mint ezredparancsnokát tisztel- hette s így alkalma volt őt közelebbről megismernie és megszeretnie . . . Amikor, mint népfölkelő ezredest, saját kérelmére beosztották a bukovinai frontra, teljesült az a háború kitörése óta táplált hő óhajtása, hogy személyesen vehetett részt harcoló hazája védelmében. Az ezred- parancsnokságot azonban eleinte nem vette át. Mint
179 mindennemű ténykedésében, itt sem engedte nagy felelősségérzete, hogy előzetes tapasztalat nélkül az élre álljon. Működését ennélfogva a legveszélyesebb helyen, az előretolt állásokban kezdte meg, ahol napokon át osztozott a legénység, a szűk és alacsony fedezék kényelmetlenségeiben, amely neki, mint magas em- bernek, még nehezebben volt elviselhető, mint ala- csonyabb termetű huszárjainak. Ezután a századok- nál folytatta tanulmányát, majd a félezrednél tar- tózkodott néhány napon át. Ekkor már nem kerülte el figyelmét a legkisebb mellékkörülmény sem . . . Állandóan személyesen érintkezve tisztjeivel és hu- szárjaival, megkedvelte őket. Bizonyos időben az ezred bármelyik embere megjelenhetett előtte s elő- adhatta kérését vagy panaszát, amelyek közül egy sem maradt kivizsgálatlan. Segédtisztjei alig győzték a tömeges levelezéssel járó temérdek munkát. Egyet azonban megkövetelt huszárjaitól. . . Megkövetelte, hogy soha ne nagyítsanak, hanem mindig a színigazságot mondják. Ha túlzásra avagy ferdítésre jött rá valamelyik huszárjánál, megfeddte röviden: — Tanuld meg fiam, hogy a magyar ember soha nem hazudik!” (Komáromi János közlése, Budapest.)
Page 1 and 2:
KOMÁROMI JÁNOS M U N K Á I GYŰJ
Page 3 and 4:
AZ OLVASÓHOZ A következőkben a n
Page 5 and 6:
1. Úgy illenék, hogy T. Ferenc J
Page 7 and 8:
5 3. A részleges mozgósítás els
Page 9 and 10:
7 Volt pedig ez július 29-én vagy
Page 11 and 12:
9 szállongó hírekből a világ e
Page 13 and 14:
11 9. A világháború legbravúros
Page 15 and 16:
13 Díszmenet után hallottuk elős
Page 17 and 18:
15 nem volt aprópénze és így h
Page 19 and 20:
17 .Ezen a napon ugyanis az egész
Page 21 and 22:
19 zacskó üresen lötyögött a n
Page 23 and 24:
21 sebesülttől azt kérdezte egy
Page 25 and 26:
23 pillanatban megindult az őszi e
Page 27 and 28:
25 megérdemelt boldogságuk, ha mi
Page 29 and 30:
27 28. A Budapesti Hírlap 1914 sze
Page 31 and 32:
29 akadályon de nyomban utána vad
Page 33 and 34:
31 27. Szegény Molnár Pál falunk
Page 35 and 36:
33 29. Az első hónapok hangulatá
Page 37 and 38:
35 — Hát úgy vesszük, kérem,
Page 39 and 40:
37 33. A Budapesti Hírlap 1914 sze
Page 41 and 42:
39 „Α HARCOK PSZIKOLÓGIÁJA.”
Page 43 and 44:
41 országban egy lelkes germán ve
Page 45 and 46:
43 (Kávéházi Konrádot én soha
Page 47 and 48:
45 Ezt a parancsot minden ezred el
Page 49 and 50:
47 - Ember! Meddig akarsz így jár
Page 51 and 52:
49 — Halljuk! Halljuk! — biztat
Page 53 and 54:
51 észrevette hamarosan, hogy a k
Page 55 and 56:
53 „ . . . A vörösnadrágos és
Page 57 and 58:
55 Azzal magamra maradtam nyolcnapo
Page 59 and 60:
57 recsegett, a házból, valamint
Page 61 and 62:
59 ber 4-i számában jelent meg, t
Page 63 and 64:
61 főorvos úr (mármint magam) si
Page 65 and 66:
63 58. 1914 november havának máso
Page 67 and 68:
65 be magát kolera ellen, senkinek
Page 69 and 70:
67 — Szuronnyal négyszer mentem
Page 71 and 72:
69 abban a fiatalkoromban is komoly
Page 73 and 74:
71 A világháború legelső heteib
Page 75 and 76:
73 67. Közszájon forgott a fronto
Page 77 and 78:
75 Mikor a vendégek visszaszállin
Page 79 and 80:
77 úr. Se a két napi szolgálatme
Page 81 and 82:
70 73. A nagy háború alatt bizony
Page 83 and 84:
81 75. Az első háborús tavaszra
Page 85 and 86:
83 Beleznay főhadnagy törni kezdt
Page 87 and 88:
85 És attólfogva, mint emlékszü
Page 89 and 90:
87 a pergő talián beszédre. Még
Page 91 and 92:
89 vétlenül mellettem. Előre, mi
Page 93 and 94:
91 85. Heteken át gyakorlatozott m
Page 95 and 96:
93 semmi világítást, tehát zseb
Page 97 and 98:
95 még nagyvárost s most szájtá
Page 99 and 100:
97 A harmadik isonzói csata előre
Page 101 and 102:
99 reggel mi a gyülekező-helyre s
Page 103 and 104:
101 hogy akkor, amikor ellenfele sz
Page 105 and 106:
103 Van ott kívül a városon, az
Page 107 and 108:
105 még tábori-őrsöt is állít
Page 109 and 110:
107 Hej, Toporoutz, hej, Raránce.
Page 111 and 112:
109 103. 1916 februárius havában
Page 113 and 114:
111 már, hogy valamelyik Buda-kör
Page 115 and 116:
113 106. 1916 márciusának egyik n
Page 117 and 118:
115 — A ménküt! — mondom. —
Page 119 and 120:
117 Tompos Sándor egykori kemény
Page 121 and 122:
119 A cigányok körülözönlötte
Page 123 and 124:
121 — A katonának első és legf
Page 125 and 126:
123 parancsnok fedezéke előtt hal
Page 127 and 128:
125 szőrös nagyítású távcsöv
Page 129 and 130: 127 viharban alig tudtunk megállni
Page 131 and 132: 129 Az ezredes még mondott valamit
Page 133 and 134: 131 Ült ott és szalonnázott. Le
Page 135 and 136: 135 akkori honvédelmi miniszter. K
Page 137 and 138: 135 Ilyen és hasonló közbeszúr
Page 139 and 140: 137 ségi-érmek feltűzése után
Page 141 and 142: 139 Vitéz Lengyel József azt mond
Page 143 and 144: 141 Lembergben, a közös kórterem
Page 145 and 146: 143 — Csak? Pedig elmúltál már
Page 147 and 148: 145 találtunk fölnyergelten egy f
Page 149 and 150: 147 — Mennek ám szaporán a csom
Page 151 and 152: 149 gát a regemenckomendóra . . .
Page 153 and 154: 151 Bjecs-et. Ezenkívül a kurgán
Page 155 and 156: 153 egyik ütegünknek éppen ilyen
Page 157 and 158: 155 cegovina kormányzója volt egy
Page 159 and 160: 157 Öt-hat baka hasalt egymás mel
Page 161 and 162: 150 148. Hadifogságunk alatt a nő
Page 163 and 164: 161 149. Lukaviec mellett álltak a
Page 165 and 166: 163 — Ázs hát! — szólt közb
Page 167 and 168: 165 szokásos kérdései, amire a f
Page 169 and 170: 167 A robbanást követett első ne
Page 171 and 172: 169 hadügyminisztérium sajtóoszt
Page 173 and 174: 171 kellene, hogy egy osztrák-magy
Page 175 and 176: 173 De van más példa is! 1917 tav
Page 177 and 178: 175 sághoz képest. Miért hozhatn
Page 179: 177 162. Horánszky Lajos bátyám,
Page 183 and 184: 181 tonáját, hogy sok viharverte
Page 185 and 186: 183 Akadtak olyan bajtársaink, aki
Page 187 and 188: 185 örök időkre megalázták a m
Page 189 and 190: 187 fog reájuk nézni, mint nyaval
Page 191 and 192: 189 darab malomkő, guríttasd onn
Page 193 and 194: 191 „Édes jó Apám! A vetések
Page 195 and 196: 193 — Megállapítom ezennel, hog
Page 197 and 198: 195 179. 1918 novemberében félelm
Page 199 and 200: 197 útjába, lehet, hogy a Góbi-s
Page 201 and 202: 199 Útnak kerekedtek hát a cókm
Page 203 and 204: 201 János, amikor velük egy vonal
Page 205 and 206: 203 187. Itt közlök egy árkimuta
Page 207 and 208: 205 tással, félfogra vágott szop
Page 209 and 210: 207 191. A IV-ik számú északi op
Page 211 and 212: 209 193. Az egyes fölkelőcsoporto
Page 213 and 214: 211 után az volt a szokása, hogy
Page 215 and 216: 213 nyes hely, amelyet császárok,
Page 217 and 218: 215 egykori szakaszvezető-elvtárs
Page 219 and 220: 217 199. Vége lett egyszer a nagy
Page 221: 219 Balogh István ráhelyeselt:
show all

A Nagy Háború anekdotái

Create successful ePaper yourself

Delete template?

Save as template?