A Nagy Háború anekdotái

24
udvarra berobogott egy bosszú vonat, katonákat
hozva a délvidékről, hogy elszállítsa őket a nagy
hadjárat színhelyére: északra. Mint minden katona-
vonatot, ezt is százai, ezrei várták a közönségnek. De
hogy ezúttal a lelkes ováción kívül egyéb is készül,
arra rávallott az, hogy a pályaudvaron megjelent
Bárczy István dr. polgármester is a titkárával meg
egy tanácsjegyzővel s ezen a szűkebbkörű társaságon,
mely a polgármestert övezte, mindenképpen észre-
vehető volt, hogy valami szokatlan ünnepségre ké-
szül. Az is volt: szokatlanul és feledhetetlenül meg-
kapó ünnepség. A berobogó vonatról többek között
leszállott egy délceg huszár, egy közismert és előkelő
család vitéz sarja, őt várta a polgármester és társa-
sága, mely azután bevonult vele az egyik váróterembe
s itt a polgármester, miután a diszpenzáció dolga
már rendben volt, a fiatalembert megeskette mátká-
jával, egy másik úrifamília gyönyörű leányával.
Pár percig tartott az egész s a polgármester beszéde
is csak ennyi volt:
— Rendkívüli időket élünk. Kívánom, legyen
rendkívüli az önök boldogsága is!
Egy kézszorítás, egy csók és már nyitották is a
váróterem ajtaját, mely előtt rengeteg közönség várta
könnyezve, éljenezve a fiatalasszonyt és hadbainduló
urát. Mire a nap lebukott a nyugati láthatáron, már
meg is indult a hosszú vonat észak felé. Egyideig
látszott még egy fehér kendő lobogása, aztán, hogy
visszatérjen a városba a menyecske is, kocsiba szállt
— az apósával. Valóban, rendkívüli lesz majd az ő