JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

söpredék nem mert utánunk jönni, és ahol Kozma Imre atya volt a
menekültekkel. Életében nem utoljára. És akkor diktatúra volt, s e
templom adott békét és menedéket az odatóduló fiatalságnak, a
kommunista ütlegek elõl. Igaz, e beteg elme akkor még kis
proligyerek volt, ám késõbb KISZ vezért lett, támogatója a gyilkos
diktatúrának, s mind a mai napig ott üt a magyar keresztény nemzeten,
ahol tud, és amekkorát csak tud!
Gyurcsány mindig azoknak hazudik, akik körül veszik, s úgy hazudik,
ahogyan megkívánják tõle. Gyomorforgató volt a Nemzeti Múzeum
oszlopai fölött álló feketeruhások fegyverei alatt a szabadságról
beszélõ miniszterelnök. Gyomorforgató és veszélyeket sejtetõ,
akit nem szabad e hivatalában megtartani, mert jövõre akár lövethet
is, ha kedve tartja. És lesznek, akik lõnek, mert söpredék, alja féreg
mindig akad ebben az országban.
Stoffán György
Immáron a vég óráit éljük. Az ifjúkommunista restauráció reinkarnációja
a teljes megvalósuláshoz közeledik. Az épületek tetején a tömeget
távcsöves puskákkal pásztázó fekete ruhás kommandósok
mostanra már félreérthetetlenül tudatosítják mindenkiben, hogy ki
az úr a házban. Most értjük csak meg igazán, hogy azoknak volt igazuk,
akik azt mondták, nem jöttek vissza, hiszen el sem mentek. Aljas
és szánalmas remegésük a hatalomért, a koncért, mindennél és
mindenkinél elõbbre való.
Bár a jelen állás szerint a múlt nyerésre áll, a mûminiszterelnök
mégis fél. Fél, méghozzá a saját népétõl. Illetve, mit is beszélek?! Dehogy
a saját népétõl, hiszen neki nincs olyan. Õ amolyan igazi tõrõl
metszett gyökértelen kozmopolita internacionalista multikulti liberális
világpolgár, leöntve némi szoci áldemokrata szósszal, olyasvalaki,
aki önös érdekein kívül maximum csak Mammonnak, a pénz Is-
98