JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Elolvasva számos elemzést, cikket, publicisztikát, melyeket nálamnál
jóval bölcsebb és okosabb emberek vetettek papírra vagy
képernyõre, egyetlen tanulság vonható le számomra ebbõl az egész
hatalmas amerikanizálódott választási média katyvaszból.
Tévéország olyan ország, ahol nem a valóvilág, hanem a Való Világ
számít. Nem az elmúlt négy esztendõ történései a mérvadóak, az,
amit az emberek átéltek, a saját bõrükön megtapasztaltak, hanem a
kommunikációs és a marketing stratégia, a kollektív néphülyítés
magas szinten ûzött médiagyakorlata, valamint a parasztvakítás úgy
összegészében.
És ha most azt hiszik, hogy ezért a legnagyobb felelõsség a pártokat
terheli, hát nagyon tévednek! A felelõsséget nekünk, ennek a
buta, birkatürelmû népnek kell viselnie, minden következményével,
vagy következmény nélküliségével egyetemben.
Tévéország lakói, akik a képernyõ elõtt ülve a virtuális világ színes,
szélesvásznú álomvilágába belefeledkezve nem tudnak (vagy
nem akarnak?) tudomást venni a valóságról. Az ország másik fele
pedig csak tûr, tûr és tûr, nyel, annyit, hogy az már a tömésre váró libának
is sok volna, mert hagyja magát becsapni. Gágogunk össze
meg vissza, pedig nem is simogatják a nyakunkat, mint a libáknak,
inkább fojtogatnak most már. Ráadásul azok, akik immáron több
évtizedes múltra tekintenek vissza a szervezett keretekben elkövetett,
rezignált közönnyel végrehajtott kollektív pofátlan hazudozás
bûntettében.
Ez Tévéország, és lakói, a haspártiak, a bután kiskorú nép, melyet
sajnos nem lehet leváltani, vagy lecserélni.
Isten áldja Magyarországot!
A szocialista nagyváros öntudatos polgára
166