JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

csak a saját hitbizományának tekintett tüke (vagy lüke?) városában,
bocsika, poliszában – ez az új magánszocialista terminológia –, szóval
nemcsak Pécsett élet és halál ura õ, de csak egy szavába kerül, és ha
nem olyan vállalkozó vagy beruházó vagy, akit szimpatikusnak talál
(értsd, ha brancson kívüli vagy), akkor bizony még vidéken – vagy
ahogyan azt mostanság európai uniós trendiül mondani szokták: a
kistérségben – sincs esélyed arra, hogy labdába rúgjál. Ha nem gurítod
a gurigákat (urbánus frazeológia: nem tejelsz milliókat) a megfelelõ
elvtársi zsebekbe, mint vállalkozó, mint beruházó – az Arany
János-i terminológiával élve –, nagyot koppansz, aztán elhallgatsz.
Bizony ám! És ezt az embert kellene megbuktatni idén. Hajrá
Pécs, hajrá pécsiek!
Mindeközben országos méretekben dübörög a jólét, no meg a haspárti
Magyarország, a bután kiskorú, a kereskedelmi médiacsöcsökön
csüngõ nép számára ámerikai PR-team-ek és workshopok által
kidolgozott, aljasságában, hazugságaiban és megalázóságában
immáron mûvészi tökélyre fejlesztett kampány.
VAN EGY ORSZÁG. VAN EGY EMBER. VAN EGY
PROGRAM.
Ez a következõ lépcsõfok a Fransisco neve által fémjelzett, a
Mário és a varázsló Csipolláját is megszégyenítõen megalázó furcsán
ostoba, magát szociáldemokratának feltüntetõ szoci áldemokrata
kampányfolyamban. Nyomulunk az óriásplakátokon.
Arra most ne is vesztegessük a drága idõt, hogy hazánkban nem
prezidenciális, tehát elnöki rendszer van, mint például az Amerikai Egyesült
Államokban, hanem parlamentáris, már csak ezért is hülyeség ez az
egy emberezés, azonban akadhatnak olyanok, akiket aggodalommal tölthet
el a fent idézett három mondat így egymás után szerepeltetve.
(Mér’, ha annak idején a komcsik kiverhették a balhét az élettér
szó miatt, akkor ez is legalább annyira jogos!)
47