JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

170
„Schmuck akkor ismertette, hogy egy jelentõs, mintegy 150 ezres, de
hamarosan 200 ezresre bõvülõ egységes, jól karbantartott és támogatott
lakossági csoportot vezet, s ezek olcsón megnyerhetõk a választásokra
is. A mibe kerülnének kérdésre Schmuck azt a választ
adta, hogy nekünk baráti áron olyan 60 millió körüli összegért elintézi.
Azt is kifejtette, hogy ez a bérelhetõ kör minimum 3 %-ot hozhat
a listás szavazásnál.
(…)
Mi van akkor, ha a Schmuck-ügy csak kitaláció, rágalom, szó sincs
a Tisztelet Társasága besegítésérõl? Dávid Ibolyát nem hívhattam
fel, hogy „elnökasszony remek volt, hasznosnak bizonyultak a
schmuckista derék öregek“.
Felhívtam magát Schmuck Andort-t és gratuláltam neki a gyõzelméhez
azzal a megjegyzéssel, királynõcsináló lettél pajtás. A válasz meglepett:
„Látod, hogy mûködik? Ti kihagytátok a felkínált lehetõséget.
Hiába kilincseltem vele más pártoknál, nem vettek komolyan, az
MDF vevõ volt rá. Megkérdeztem, egy késõbbi alkalommal bérelhetõ-e
a választói közössége? Igen – volt a válasz – ha jól megfizetik.”
Tudják, olyan ez, mint a hollywoodi eksön múvikban az ördög ügyvédje,
akihez, miután megnyerte a pert, odamegy a vesztes fél és
megkérdezi tõle:
– Ha most felfogadnám, hogy bizonyítsa be, mégis nekem volt igazam,
meg tudná csinálni?
Az pedig szemrebbenés nélküli póker arccal csak ennyit válaszol:
– Természetesen. Ha jól megfizeti, igen!