JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

vet fel az emberben, azóta azonban az idõ engem igazolt. Mint a széles
publikum is megtudhatta, ellenõrizni kellene, hogy ki honnan jött a
második fordulóra szavazni, és ha olyan körzetbõl jött, ahol már az elsõ
fordulóban eldõlt a mandátum sorsa, az illetõ nem szavazhat. Ha mégis
voksol, azzal megsérti a választási törvényt, választási bûncselekményt
követ el, amely három évig terjedõ szabadságvesztéssel büntethetõ.
(Lefogadom, hogy senkit sem fognak elkapni!)
Jó lenne egyszer már egy olyan statisztikát is olvasni – amit eddig
még egyetlen egyszer sem láttam! –, hogy a rendszerváltozást követõen
a választások alkalmával hogyan alakult az ún. vándor-szavazók
száma. Van egy olyan gyanúm, hogy elõször 2002-ben ugrott
meg a számuk, mégpedig nagyságrendekkel.
Az idei választások két fordulójára mintegy 105 ezer ember – az
elsõ fordulóra 60 ezer, a másodikra 45 ezer szavazópolgár – jelezte,
hogy nem a lakcímének megfelelõ szavazókörben fog mozogni. Az
elsõ fordulóban mintegy 58 ezren nem is ott szavaztak.
Nem tudom, érzik-e a Lamperth Mónika által megalkotott rendelkezés
álságosságát és diszkriminatív, megkülönböztetõ jellegét?
Az elõbbiekben felvázolt, az egyes szavazópolgárok között jogtalan
különbségek kialakító rendelkezés más tekintetben is hátrányos különbségtételeket
tesz. Míg a külföldön szavazó honfitársaink voksai
szigorúan az eredeti lakóhelyük szerinti választókerület leadott szavazatai
mellé kerülhetnek csak be, addig az átjelentkezettek gyakorlatilag
tetszés szerint választhatnak, hogy melyik kerületben szeretnének
élni állampolgári jogukkal, ami, még egyszer mondom, már
nem is biztos, hogy jár nekik (lásd, ha az eredeti körzetben már eldõlt
a mandátum sorsa).
De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a vörös szegfûben
utazó hazai bolgárkertészek új üdvöskéjéhez, a hamar rozsdásodásnak
indult honi vasladyhez.
Hogy is írja Tõke Péter, a Leleplezõ címû könyvújságba szánt cikkében?
169