JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

kifacsarja, mint egy fáradt citromot, a szerencsétlen pedig, még kettõt
sem pislantott, és máris az interperszonális kapcsolatok képzeletbeli
szemetesládájában találja magát Gyurcsány Fletónál. Franciscónak
úgy tûnik minden sikerül, még az élet is, mintha õt segítené.
Az alig pár hete itt járt Nothinghami Bíró, fordított Robin Hood
uraság is menni készül. Az angol barát, akinek társaságában Csipolla
saját villájában ült tort a Ferihegyi Repülõtér sorsának megpecsételése
felett egy kedélyes vacsora keretében. Pártja az albioni erõfelmérõn akkorát
bukott, mint Rottenbiller. Az ottani nagy ember úgy tûnik egy
röpke pillanatra, elveszítette angol hidegvérét, elkezdett kapkodnia,
rögtön kirúgta néhány miniszterét. Lehet, hogy az õ széke is inog?
No, de sebaj, a kampány véget ért, nincs szükség most már
Tonyra, kit érdekel, hogy mi lesz vele?
Visszatérve még néhány gondolat erejéig az országgyûlési választásokhoz
és az annak kapcsán kialakult jelenlegi helyzethez, ezúttal
is érdemes néhány kérdést feltenni magunknak. Annál is inkább érdemes,
mert az ölebmédia oknyomozó sztárjainak (lásd Sváby-féle
Napló Azurák Csabával – Mérlegen a valóság?) bizony eszük ágában
sincs feltenni ezeket a kérdéseket:
Ad 1: Honnan került elõ nagy hirtelen ennyi zseniális, szakértõ
közgazdász?
Ad 2: Eddig hol a rossebbe vótak?
Ad 3: Mi a francnak kellenek reformok, ha amúgy meg dübörgünk?
Ad 4: Mikor szól mán be végre valamelyik ellenzéki politikus a
médiának, hogy gyerekek, a pofátlan hazudozásnak, meg a nyalásnak
is vannak bizonyos határai, amit ti messzemenõkig átléptetek?
És akkor a dolog etikai részérõl még nem is beszéltünk, mert hogy az
általam eddig ismert legjobb sajtótörvény megalkotója, Deák Ferenc,
aki valami olyasmit mondott volt, hogy ha rajta múlna a sajtótörvény
csak egyetlen paragrafusból állana: Hazudni márpedig nem szabad!,
nos õ most minden bizonnyal forog a sírjában. Én ezt még kiegészíte-
187