JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

A média manipulációs erejérõl sokan sok mindent leírtak már,
erre talán kár is vesztegetni a szót és a drága idõt. Az utóbbi idõben a
legeklatánsabb példája a 14. havi nyugdíj, bizonyos nyugdíjas szervezetek
által élbõl történõ elutasítása volt. Egészen mostanáig.
Az ember mindig azt hiszi, próbál egy kis optimizmust magára
erõltetni, hogy most már tényleg leértünk az aljára, innen lejjebb
már tényleg nincs, ez már a Mariana-árok világrekorder 11 kilométeres
mélysége, de nem. Mindig csalódnunk kell, és rá kell döbbennünk
arra, hogy a Bayer-féle relativitási elmélet áll, azaz mindig van
lejjebb.
Most az ATV-hez betelefonáló, a létminimum alsó szélén tengõdõ
kisnyugdíjas mondja azt, hogy drukkol a Ferikének, hogy meg
tudja csinálni a „reformokat”, mer’ hogy kellenek nekünk azok a
megszorítások, de fenemód kellenek.
Beszarás.
Ezt nem én mondom, hanem az urbánus szubkultúra mélységes
bugyraiból feltörõ keserûség mondatja velem. Megáll az ész és támaszkodik.
A goebbelsi sulykolásos propaganda és a több évtizedes
tapasztalatokkal rendelkezõ agit-propos múlt megtette hatását. Az
emberek nagy százaléka önként hajtja fejét a nyaktiló alá, kívánjuk a
nemzet megsarcolását, címszóval, felvehetnénk a megreformált tizenkét
ponthoz egy tizenharmadikként a megszorításokat is, amibe
aztán végül csendesen belerokkan majd ez a többszörösen félre és
megvezetett ország, lóvá tett, bután kiskorú népe.
De mi van akkor, ha a gyûlölet- és félelemkeltés mégis ráillik az
országot irányító politikai erõkre? Márpedig nagyon úgy néz ki, hogy
nemcsak én, a Vitéz László hitbizományában senyvedõ egyszerû szavazópolgár
érzem úgy, hogy a dolgok jelen pillanatban ezen az úton
haladnak, hanem nálamnál okosabb emberek is.
Nézem a televíziót. A polgári oldal betelefonálós mûsoraiba a bejelentkezõk
tekintélyes hányada nem meri bemondani a teljes nevét,
vagy azt, hogy honnan telefonált. Az õszödi kormányüdülõ volt dolgo-
220