JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Meddig tartott volna azt mondania a köztársasági elnöknek, hogy
veszélyeztetettnek látja az ország stabil kormányozhatóságát, és
ezért elõrehozott választásokat ír ki? Semeddig.
Meddig tartott volna a mûanyagellenzéknek, hogy kihasználja a
helyzetet? Semeddig.
Vajon miért nem tette meg? Nem tudjuk. Legfeljebb sejtéseink
vannak a dologról. Egyesek szerint a „minél rosszabb, nekünk annál
jobb” stratégiát követték, remélve, hogy 2006-ra annyira leküldenek
minket megalázóba a posztkommunisták, hogy játszva megnyerik
a választásokat. Csak Tévéország lakóival, Kádár népével nem
számoltak.
A szerzõ még hozzáteszi:
„Ha tehát – ismét – nem történik csoda, legközelebb négy év múlva
szavazhatunk az Országgyûlés összetételérõl. Ezt tudomásul kell
vennünk.”
Sajnos ez a megállapítás korrekt és teljesen pontos. Felhívnám a
figyelmét a kedves Olvasónak, hogy a politikum egyik elsõ lépése a
módszerváltás után az volt, hogy kivette a lakosság kezébõl az egyetlen
és utolsó jogi eszközt arra vonatkozóan, hogy a választási ciklus
közepette is éljen a véleménynyilvánítás jogával. Ez a jog pedig a
képviselõk visszahívhatósága.
Nincs visszacsatolás. Sem pozitív, sem negatív. Az emberek, a nép, a
nemzet, a lakosság kezében nincs semmiféle jogi eszköz a képviselõ ellenõrzésére,
elszámoltatására. Mit csináljunk? Mennyünk az utcára
tüntetni? Ugyan már, legfeljebb Hi, I’m Mónika Lampert (vagy utóda)
kivezényli a BM Forradalmi Ezredet, szétvereti a tüntetést, oszt’ – ahogyan
az áruló pártelnök-asszony mondaná: jó napot.
Arról se feledkezzünk meg, hogy az új országgyûlésben is ott fognak
ülni olyan emberek, akik személyükben, személyükkel hiteltelenítik
el az egész rendszerváltoztatást. Lásd Horn Gyula, egykori pu-
204