JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Gondoljunk csak bele! Jön egy sehonnai bitang ember, kinek drágább
rongy élete, mint a Haza becsülete – láttuk a kommandósokat. Ölebmédiája
hátszelétõl kísérve itt produkálja magát, táncikál. Szûk másfél esztendõ
elég volt neki ahhoz, hogy a fél országot megsértse, vagy magára
haragítsa. És akkor képzeljük el azt a szituációt, hogy a feltûnõen torz és
egyensúlyát vesztett médiának köszönhetõen mindenütt ott lévõ szolgalelkû
megmondó-emberei segítségével simán lenyomja démonizált ellenlábasát,
az „ellenzék vezérét” – ahogyan mostanság szokták nevezni
az országot nyakába vevõ és újabban az emberek véleményére is odafigyelõ,
már nem annyira fiatal demokrata Viktor királyt.
Az igazán érdekes az, hogy mi fog történni ezután? Általános letargia
lesz úrrá a nemzeti oldalon, vagy fegyveres népfölkelés robban
ki, ami aztán forradalomba csap át?
Ezért kell mindannyiunknak elmenni szavazni! Ezért kell mindannyiunknak
most már nem egy, hanem legalább kettõ, de még
jobb, ha három embert magunkkal vinnünk! És nem elég csak az
elsõ fordulóban elmenni és a megfelelõ helyre behúzni azt a nyavalyás
x-et. Ahol kell, ott a második fordulóban is el kell menni, és ha
lehet, még többen, mint az elsõben, mert remélhetõleg az ellenfél
figyelme már lankadni fog a második etapban.
„Nincs végzet, csak ha magad is bevégzed!” – mondta Sarah Connor a
Terminator – The Judgement Day, azaz az „Ítélet napja” címû filmben.
Vagyis küzdeni kell, harcolni kell az utolsó szavazatig! Nincs elveszett
szavazat! NEM LEHET ELVESZETT SZAVAZAT!
És ebben, Istenben szeretett felebarátim, mindannyiunknak meg
van a felelõsségünk. Éppen annyi, az az egyetlen voksnyi jogunk,
mely egyben kötelességünk és felelõsségünk is, amennyi nekünk jár,
amennyi minket megillet. Hát éljünk vele! Jól éljünk vele! És azok,
akik éreznek magukban annyi erõt, elszánást és kitartást, hogy másokat
is rábírjanak arra, menjenek el szavazni, egyfajta modernkori
misszionáriusként ne álljanak meg, menjenek, mindig csak elõre és
ne nézzenek vissza, mert a múltból már elegünk volt.
129