JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

ekkel, hát… És még közösen elnosztalgiázgatnak arról, hogy annak
idején itt ütötték õket a rendõrök.
De az is jelzésértékû, amikor az egyik szocialista szimpatizáns arról
beszél, hogy Franciscót az Isten küldte, míg ellenben a cigány mini-diktátor
– legalább is Hajós András szerint – egy horogkeresztény.
Mit lehet ehhez még hozzáfûzni? Semmit.
Körülbelül százezer embert mozgattak a választások két fordulójában!
Egy egész városnyi embert! Ez igényel egyfajta professzionális
szervezettséget! Ez már önmagában elgondolkodtató!
Nem mintha ez most már bármit is számítana, hiszen a jelenlegi
mûanyagellenzék képtelen volt gyõzelemre váltani az eddigi legpocsékabb
kormányzati ciklust, mely ráadásul a maga nemében
még példátlan és egyedülálló is volt, hiszen félidõben megbukott
akormányfõ.
Ott ragadtunk a múltunkban. Másfél évtized nem volt elég ahhoz,
hogy magunk mögött hagyjuk a kommunistáinkat. Legfeljebb
arra futotta, hogy össznépi figyelem mellett izguljuk végig a posztkommunista
generációváltás sajátos, vad-kapitalista változatának
féktelen tobzódását, melyben a gátlástalan karrierizmus az eredeti
tõkefelhalmozás egyfajta sajátos szocioneoliberális értelmezését láttatta
számunkra, amely immáron mindenki számára világossá tette,
hogy kinek terem itten babér, és kinek nem.
Hogy kinek nem terem babér, azt valamennyien láthattuk, valamennyien
hallhattuk. Természetesen Orbán Viktorról van szó. Õt az
OVB, marxista vezetõjével (Szigeti Péterrel) az élen, elmarasztalta,
amiért arra buzdította pártja híveit, hogy menjenek el a vízzel elárasztott
tanyasiakért, hogy azok le tudjanak szavazni. Ezért megrótták a
pártelnököt.
Az államszocializmus idejét idézõ „szavazz a Párt (egyetlen) jelöltjére”
címû, a hivatalos értesítéssel együtt, mintegy ötmillió példányban
kiküldött, és természetesen csak a szocialista jelölt nevét tartalmazó
„MINTA” nem számít.
173