JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Elfeledkeztek arról, hogy õk nem az ellenféllel szimpatizáló médiának
kell, hogy megfeleljenek, hanem az õket megválasztó polgároknak.
Ezért lenne nagy jelentõsége az azonnali médiabojkottnak a
balliberális média felé. Ez a másik oldalon, mint láthatjuk, kitûnõen
mûködik.
Vajon mi történt volna akkor, milyen hatással lett volna a nemzeti
oldal otthon maradó választóira, kisgazdákra, otthon maradó
MIÉP-es, Jobbikos szavazókra, ha a történtekkel ellentétben mondjuk
kiáll Mikola és azt mondja, „Hölgyeim és uraim! Itt az ideje,
hogy a virágnyelven történõ üzengetéseknek véget vessünk! És
mondjuk ki azt, amit a franciák már megtettek: Ez itt Magyarország!
Akinek nem tetszik, el lehet menni, nem kötelezõ maradni!”
Utólag persze a „Mi lett volna, ha…?” kérdésekkel nem érdemes
foglalkozni, de ez legalább valóban egyenes beszéd, nem ez az állandóan
felvizezett, higított oda-odamondogatás. De azt is csak akkor,
amikor az ellenfél nem áll velünk szemtõl-szemben.
Az urbánus frazeológiában erre mondják, hogy „úgy üt, mint egy
lány”.
Egy másik idézet az írásból:
„De ha egy kicsit a közelebbi múltba tekintünk, végiggondolhatjuk
azt is, május 1-jén mikor hangzott fel a legelsöprõbb ováció. Akkor,
amikor Orbán Viktor kõkeményen és egyenesen beszélt a kormányt
kiszolgáló médiáról, az MDF árulásáról vagy a kormánypártok
nyomasztó gazdasági fölényérõl.”
A legutóbbi hír arról szól, hogy a legnagyobb ellenzéki párt vezetõje,
Ibolya asszony politika hitbizományát az „MSZP egyik tagozatának”
nevezte. Igaz, rögtön hozzátette, lehet, hogy ez a tulipános
pártnak nem tetszik, az is lehet, hogy bántja õket, és hát ez esetben
elnézést is kér tõlük.
208