JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

(Naná, hogy az enyém! Majd a tiétek? Még mit nem!)
Tudom, hogy már számos alkalommal idecitáltam a világ egyik,
ha nem a legbriliánsabb szociálpszichológusát, Elliot Aronsont, és az
õ csodálatos sárga fedeles könyvét, „A társas lény”-t, de most mégis
újból erre a mûre kell hivatkoznom.
Az ember ugyanis hiába egyedülálló individuum, egyszeri és megismételhetetlen
egyéniség, közösségben, társadalomban érzi jól magát.
Vagyis társas lény.
Nem véletlen, hogy a társadalom legkisebb alapegysége nem az
individuum, az egyén, hanem a család.
De ha nekem és Elliot Aronsonnak nem is hisznek, higgyenek a
régi több ezer éves indiai bölcsességeknek:
A déli országban volt egy város, melyet úgy hívtak: Szüzek öröme.
Élt benne egy király, kinek neve Halhatatlan Hatalom volt. Jól ismerte
mindazon könyveket, amelyek az élet bölcsességeivel foglalkoztak.
A lábát sugárzó fénybe vonta az elõtte térdeplõ hatalmas királyok
fejékének gyémántjaiból áradó ragyogás. Mindent tudott az
ember életét édesebbé tevõ mûvészetekrõl. Ennek a királynak volt
három fia. Úgy hívták õket, hogy Gazdag Hatalom, Harcias Hatalom,
Végtelen Hatalom, és mindhárman szörnyen ostobák voltak.
(Pancsatantra – Öt könyv)
Az atomizált, szétesett nép, nemzet, társadalom létrehozása és manipulálása
az egyén önzésén alapul. Az önzést – Jöjjön el az ÉN országom! –
Magyarország legszélsõségesebb, legantidemokratikusabb, legtöbb pusztítást
és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja, az SZDSZ fejlesztette
immáron tökélyre. Azt még – egyelõre – nem teszik hozzá, hogy legyen
meg az ÉN akaratom!, de ki tudja, mit hoz a holnap? Igaz, Fleto már kezd
bepróbálkozni e téren is. 1 ország, 1 ember, 1 program. Mi van ha jövõ
héten még hozzábiggyesztik az ámerikai tanácsadók, hogy 1 akarat?
59