JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

kvaterkázások egyike volt, hanem a szabadság és a demokrácia
önkéntesen és önkényesen felkent papja elleni tiltakozó akció.
Az elnök Citadellán elmondott beszédét hallgatva meg nem tudnám
mondani, hányszor hangzott el a szabadság szó. Guantanamó
fényében ez meglehetõsen hiteltelenül hangzott. Annak idején a
pártállamban járta az a kommunista metódus, hogy „márpedig nektek
jó lesz, ha beledöglötök, akkor is!”. No, hát valami ilyesmit gondolhat
magában „W” is, amikor belebombázza a homokba az afganisztániakat,
meg az irakiakat, hogy aszongya: elhozzuk nektek a
szabadságot és a demokráciát, ha beledöglötök, akkor is!
A nép egy részének biztosan tetszik az elnök és emberei által elõadott
show, de az azért talán már mégiscsak túlzás, hogy kipateroljunk
egy fél világvárost (még ha csak kutyaszaros, akkor is!) csak
azért, mert egy pasasnak és a feleségének délelõtt furikázni támad
kedve a nyolc tonnás golyóálló bombabiztos Cadillacjén!
A csávó érettségizni ment volna, csak nem engedték átmenni az
út túloldalára. Egy másik fószer meg éppen a munkahelyére tartott,
nála is ugyanez a szituésön képzõdött meg. Azért azon mondjuk „W”
is elgondolkodhatna, normális dolog-e, ha elnöki látogatásai alkalmával
mindenütt csak kihalt városok utcáin limózik végig? Nem lehet,
hogy õ csinál valamit rosszul, hogy ennyire félnie kelljen,
akárhová megy is?
Van valami diszkrét bája ennek az egész elnöki látogatás dolognak.
A birodalom rettegve tisztelt ura ellátogat az egyik kis gyarmati porfészekre,
ahol lekezel az ottani komprádor elit prominens tagjaival, a többiek
meg addig kussban vannak. A szokásos protokoll program.
Mint utóbb kiderült, „W” egyáltalán nem is akart kis hazánkba
látogatni – ó milyen kár, elmulasztotta volna Budapest csodás látképének
megtekintését a Citadelláról (egy másik elnyomó hatalom
által emeltetett létesítményrõl) – Ukrajnába készült eredetileg, de
mivel az ottani új kormány nem állt fel idõre, gyorsan közbeiktatták
a programba Magyarországot.
257