JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek megértették õt, de õ
semmit sem értett a sárgák, feketék és nem angol (alsóbbrendû) fehérek
szavaiból. Talán azt sem jutott el a tudatáig, hogy lehetnek saját szavaik,
vagy nem angol gondolataik.
Nekünk, akik korábban – fõleg az akkori Népszabadság
reformkommunista (ma liberálisnak mondják) újságíróinak a cikkei alapján
– sajnos azt hittük, hogy csak a szocializmusban mûködött a kontraszelekció,
ellentétben az „ésszerûen” mûködõ magángazdasággal, fájdalommal
felül kell vizsgálnunk akkori hiedelmeinket. Õszintén meg kell
mondanom, hogy ilyen neonáci ostobaságot a 60-as évek kötelezõ szemináriumain
sem hallottam. Tapasztalataim szerint sok amerikaira, különösen
a politikusokra jellemzõ a náci gondolkodásmód, ami ellen természetesen
élénken tiltakoznak.
Ha olvasom a hasonló megnyilatkozásokat, többnyire álszent demokrácia
és emberjogi körítéssel felszolgálva, mindig Gyõri Klára „Kiszáradt
az én örömöm zöld fája” c., néprajzilag rendkívül értékes önéletrajzának
egyik részlete jut az eszembe.
Erdély visszacsatolása után sok pesti látogató ment le székelyföldre és
meglátván a piacon az egyik, kissé fogyatékos fiatal nõnek a szokásostól
eltérõ hajviseletét, megkérdezték, hogy asszony-e vagy még lány. Mire a
kérdezett, aki az s betûre selypített, azt felelte: „Azs bizs én, azs vagyok.
Igazs, sületett egy kicsi leányom, de azsér sûzs vagyok”. Az amerikaiaknak
is efféle a viszonya az egymást kizáró dolgokhoz. Ezért cseppet sem
csodálkozom azon, hogy az ebben a szellemben iskolázott amerikaiak tömege
elhiszi, hogy felderítõ és nyomozó szerveik a New York-i katasztrófa
után fél óra alatt ki tudták deríteni, hogy a 20000 km-re, a Hindu Kus
hegység egy barlangjában rejtõzõ bin Laden a tettes, és nem zavarja õket,
hogy ugyanezek a szervezetek még máig sem tudták megállapítani, hogy
kik lõtték le a nyilvánosság elõtt 100 méterrõl a két Kennedyt, egy elnököt
és egy biztos befutó elnökjelöltet."
Baráti szeretettel,
Csöröge, aki olykor Röcsöge
85