JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Most bosszulja meg magát a Fidesz önteltsége – A Birodalom
visszavág! –, hogy nem vették figyelembe, mi több, el sem olvasták
azt a tanulmányt, mely egészen a háború elõtt idõkig visszamenve a
magyar választási szokásokat taglalta, s melybõl egyértelmûen kiderült,
hogy a polgári, nemzeti oldal csak akkor tudott gyõzni, ha a
nagy párt – ha arra volt szükség, akkor fû alatt is, de – támogatta a
kis pártokat.
Amikor ezt a cikket írom, még nem tudjuk, hogyan alakul a végeredmény,
és egy esetleges kedvezõ fordulat esetén az új, a 2. SZDSZ
zsarolás tekintetében meddig megy el. Csak azt tudjuk, hogy Ibolya
asszony kényelmesen hátradõlt fotöjében és a narancsos párttal
akarja kikapartatni a forró gesztenyét a magyar választási pokol
forrongó üstjébõl:
„Dávid Ibolya azt javasolta a Fidesznek, hogy csinálja végig a kampányt,
s a választások második fordulójának éjszakáján meglátják,
szükséges-e az együttmûködés.”
Egy ponton aztán OV behúzta a féket és aszonta, na ezt már nem!
Megmondom õszintén, nem értem Dávid Ibolyát. Azért a zsarolásnak
is van egy határa, ami már sem úriemberekhez, sem úriasszonyokhoz
nem illõ. A kalapos hölgy arra akarta rávenni, kényszeríteni a Fideszt,
hogyvonjavisszaaprogramját.Azért,mertõszemrebbenésnélkülszemébe
tud hazudni a saját választóinak – lásd Dávid Ibolyát miniszterelnöknek!
–, attól még nem kell feltétlenül mástól is ugyanezt elvárnia.
Ráadásul a Fidesz programját meglehetõsen sokan készítették, fõként a
gazdaság szereplõi, nem lehet csak úgy azt mondani rá, hogy hiteltelen,
vagy teljesen rossz és alkalmatlan, vagy hogy megvalósíthatatlan.
Az ország talán egyik legkitûnõbb közgazdásza, Csath Magdolna
professzorasszony mondja Dávid Ibolya követeléseire, hogy azok bizony
neoliberális gazdaságpolitikát tükröznek. Ennyit a polgári és
konzervatív értékrenden alapuló politizálásról.
163