JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

A médiaegyensúlyt nem úgy kell elõidézni, hogy köz- vagy pártpénzbõl
lapokat gründolunk, hogy rövid pórázon keltetett droidokból
szervezünk szerkesztõséget, és nem is úgy, hogy megszálljuk a közmédiát.
A közönség elkapcsol. Csak azt a liberális minimumot kellene
aláírni, és nem követelni meg a hiteltelen hazudozást – hiszen szegény
sajtómunkásnak mása sincs a hitelén kívül.”
Megint csak néhány kérdés:
Tessék nekem megmondani, hogyan van az, hogy a mindenhol
fogható köztévén a Gyárfás-féle angol utcai média-kommandó csak
és kizárólag az ellenzék politiksait baszogatja reggelente a Nap-kelte
címû beszélgetõs mûsorban, a koalíció politikusainak pedig hangos
nyelvcsapások közepette nyal, mégpedig csontig?
Tehát akkor, hol is van itt a médiafölény?
Vagy emlékezzünk csak a váci esetre, ahol önhatalmúlag kiveszem
a Hír Televíziót a kedvezõ áru csomagból. Ha most megint egy
pillanatra félreteszzük a párthovatartozást, egy hírtelevízió, ami itthon
még meglehetõsen ritka – valami hasonlót próbál megvalósítani
az Echo TV is – kivegyenek az olcsóbb kategóriából. Miért nem
mondjuk az ATV-t vették ki?
Talán még emlékszünk azokra a cinikus kijelentésekre, amelyek
arról szóltak, hogy akinek televízió kell, az vegyen magának. Ez a
mondat világít rá a legjobban arra, hogy a volt kommunisták és ideológiai
örököseik mennyire nem érzik otthonosan magukat a piacgazdaságban.
Mert mit is jelent magyarul ez a pökhendien cinikus mondat? Ebben
a mondatban tulajdonképpen benne van az egész erkorcsosult,
félig-meddig abbamaradt módszerváltozás lényege. Õk könnyen beszélnek,
hiszen jogutódlás címén vittek magukkal mindent. Õk
könnyen beszélnek, hiszen nem – ahogy mondani szokták – kopasz
seggel indultak neki a következõ másfél évtizedes etapnak, hanem
alattuk volt pénz, paripa fegyver, média.
222