JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

politikai meggyõzõdése miatt? Ez lenne az európai demokrácia?
Másfél évtizeddel a rendszerváltozás után? Ezen azért mindenkinek
el kellene gondolkoznia.
De hadd utaljak vissza az Európai Unió parlamenti képviselõinek
megválasztására. Mindenütt felhívták a figyelmet arra, nehogy véletlenül
is kitegyünk bármilyen kitûzõt, kokárdát, miegyebet, amirõl
beazonosítható, hogy hova fogunk szavazni, mert az ellenfél
agyafúrt, és hát igen, mondjuk ki, gonosz.
Mindannyian meghallgathattuk Fletó telefonos megkeresését,
sokan többször is. Utóbb az is kiderült, feljegyezték azokat a telefonszámokat,
ahol hamar letették a kézi-beszélõt. Nekem személy szerint
van olyan ismerõsöm, aki elmondta, hogy amikor megkérdezték
a közvélemény-kutatók, azonnal rávágta, hogy az MSZP-t támogatja,
mert abból baj nem lehet.
Most is tudjuk egymásról, hogy összetartozunk, jó példát adnak
erre a méltánytalanul magára hagyott polgári körök. Most, hogy
újabb négy évet kaptak a féktelen és gátlástalan urizálásra, még inkább
fontos, hogy kifelé ne lehessünk beazonosíthatók.
Túlerõben vannak, és ez háború. Akár tetszik ez nekünk, akár nem!
Most nem mártírokra van szükségünk, hanem túlélõkre. Az ellenfél –
majdnem azt írtam az ellenség – kíméletlen, és a hatalomért semmilyen
eszköz bevetésétõl sem riad vissza. Sajnos ma ez a realitás, láthattuk
négy évvel ezelõtt és láthattuk a tavaszi országgyûlési választásokon is.
Túlerõben vannak, minden tekintetben. Egy reguláris hadsereg ellen
nem lehet frontális támadást indítani partizáncsapatokkal. Hiába
közel azonos a két oldal szavazóinak számaránya, a torz médiaviszonyoknak,
a gazdaságba hatékonyan és precíz pontossággal átmentett
hajdani politikai kapcsolatoknak köszönhetõen ez a valóvilágban nem
tükrözõdik. Sõt! Torzul, a mi oldalunk kárára, méghozzá nem is kismértékben.
Ezek nem úriemberek, nem is úriemberek módjára kell küzdenünk
ellenük. Olyanoknak kell lennünk, mint a jó felderítõnek, elõ-
206