JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

emberek is egymást. A becsületes sajtónak ez kéne, hogy legyen az egyetlen
célja. Nem a hírekre van szükség, hanem megértésre. A hírekre csak a
megértés elõsegítése érdekében van szükség. Bár eljutnánk idáig.
És érkezett még egy delejlevél Csörögétõl
Baráti üdvözlettel, Csöröge
Kedves Fõszerkesztõ!
Nem kell visszaülnöd az iskolapadba. Mindnyájan ott ülünk. És még valamit:
Te már sokkal többet láttál a világból, mint én láttam, amikor Veled
egykorú voltam, emellett az élet sokkal több oldalát ismered, mint amit
én, a magam alkalmazotti léte során egyáltalán megismerhetem. Ez igaz a
vállalkozó, meg a – sajnos, ilyen is van – tartós munkanélküli fiaim esetében
is. Ti, a fiatalabbak, nagyon sokat tudtok, amit mi, öregebbek nem tudunk,
sosem fogunk már megtudni, csak érezzük, sejtjük, hogy milyen lehet.
Az öregedésnek sok hátránya van, de elõnyei is vannak. Fiatal koromban
halálra röhögtem volna magamat, ha valaki, mondjuk egy
tenyérjós, azt mondta volna nekem, hogy én egyszer az adóról fogok értekezni.
Most megtörtént, és már kaptam érte dicséretet: egy barátom, a
rendszerváltás után tért haza, egyébként osztrák jogász, mondta, hogy sosem
gondolta, hogy az adó ennyire érdekes dolog. Pedig az. Rossz adórendszerrel,
rossz nyugdíjrendszerrel, rossz pénzrendszerrel ki lehet irtani,
ki lehet zsákmányolni, tönkre lehet tenni egy népet, egy országot. Európát
ezzel irtják napjainkban. Most, hogy így tudtunk lezárni a vitánkat, már
számítok a véleményedre: nem mint szakértõére, hanem mint józan, becsületesen
gondolkodó állampolgáréra. Akkor is érdekel a véleményed, ha
úgy látom, hogy nincs igazad. Mert az azt jelenti, hogy én fogalmaztam
rosszul a mondanivalómat. Mindenképp próbálj meg idõt szakítani a bírálatra.
Te sem fogod megbánni, mert egy ilyen téma sok minden végiggondolására
kényszeríti az embert. Fõleg azt, hogy mi a „jó“, és mi a
„rossz“.
82