JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

acionalitás. Kiadási oldal, bevételi oldal, egyenlegkészítés, a mínuszos
szaldó miatt hitelfelvétel. Még az érzelmi túlfûtöttség mímelt
mûvi szenvedélyessége is mesterkélten hat, nem tudja magával
ragadni a nézõt, a hallgatót.
Nincs is mit csodálkozni azon, hogy a kormányzati kishivatalnok
olyan emberekkel veszi körbe magát, akiknek egy ország vezetése
mindösszesen üzleti virtuskodás, maga az ország pedig
szimplán nem más, mint egy jó pénzért eladható vagy megvehetõ
üzleti érdekeltség.
Sem üzletembernek, sem pedig közgazdásznak nem kell lenni ahhoz,
hogy belássuk, egy ország és egy cég vezetése nem említhetõ egy
lapon.
Nincs új ötlet, nincs eredeti gondolat. Azon persze lehet vitatkozni,
mennyire volt életszerû, mennyire volt megrendezett a „nép egyszerû
fiainak és lányainak” kiültetése a pódiumra a Fidesz országjárása
során, ezt mindenki döntse el maga. Egy azonban bizonyos, ezt a
poént a politikai ellenfél már elsütötte, nem kellene ezt is szolgai
módon lemásolni. Ám a mûminiszterelnök most sem nyújt újat,
megint kopíroz, másol, vagy talán mondjuk azt, hogy lop?
Tény az, hogy a Fidesz tisztában van azzal, Magyarország nem
csak Budapestbõl áll. Úgy tûnik azonban politikai ellenfele, a szegfûmintás
utódpárt mintha egyfajta elefántcsonttoronyba húzódna
vissza, a székes fõváros által nyújtott hamis biztonságérzetbe, ahova
nem hallik föl a milliónyi Tiborc keserûen panaszos hangja.
Míg a Fidesz egy országjárással a háta mögött ültette ki a „nép egyszerû
gyermekeit”, addig Francisconak ismét csak arra fussa, hogy a
politikai ellenféltõl ellopott poénnal brillírozzon, meghívja sikeres
Magyarországot a parlamentbe. Lám, sikeres ez az ország.
Ezek után tényleg nincs mit csodálkozni azon, ha a már nem
annyira fiatal demokraták olyanokat nyilatkoznak, hogy még darab
ideig nem jönnek elõ a programjukkal, mert azt a szegfûmintás utódpárt
úgy is egy az egyben lenyúlná.
29