JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Hát majd a következõ négy esztendõben. Vagy ha akkor sem, hát
majd az azt követõ négy esztendõben az azutániban meg az
azutániban meg a …
E nagyszabású tervek hallatán az ember nem is érti, mi történt az
elmúlt négy évben. Mintha bizony nem is a szocialisták lettek volna
kormányon. A négy esztendõvel ezelõtti nagy ívû ígéretekbõl mára
nem sok látszik. Ja persze, majdnem el is felejtettem, hogy négy évvel
ezelõtt még más volt a miniszterelnök, az egy másik kabinet volt.
Másfél év alatt meg nem nagyon lehet sikert sikerre halmozni, nem
igaz? Tessék, hogy mondja? Hogy az is egy MSZP-s kormány volt?
– MSZP kormány volt?! Az én kormányom volt?! Ön mit mond?!
Nem az én kormányom volt!
Úgy tûnik, lassan az utolsó mentsvár és univerzális hivatkozási
alap, a sokáig Jolly Jokernek számító 4%-os GDP növekedés is, mint
érv, elolvadni látszik. Lassul a gazdaság növekedésének üteme. Az
újonnan csatlakozott országokhoz képest pedig ezzel a 4%-os növekedési
értékkel a sereghajtók között kullogunk. Ezért rendkívül álságos
és visszatetszõ az, amikor a szocialista kormányzat rendre mindig
az unió régi tagállamaihoz hasonlítja a növekedésünket, hiszen
az ún. törzsállamok szinte stagnálnak.
A minap a Széles Gábor nevével fémjelzett Echo TV-n láttam egy
érdekes beszélgetést, ahol az egyik államtitkár bizonygatta, hogy
számszerûleg sokkal, de sokkal több lóvé jut a vállalkozóknak, mint
a polgári kormány ideje alatt. Az átlag azonban sok mindent eltakar.
Más mutatók pedig azt jelzik, hogy sok pénzt is el lehet költeni
rosszul. Lásd a Dél-koreai autógumi gyár számára kiutalt támogatási
összeget. Az egy munkahely létesítésére az állam által nyújtott pénz
nagysága feltûnõ aránytalanságot mutatott a kis– és közepes
vállalkozások kárára. Többe került a leves, mint a hús.
Valami ilyesmirõl beszélt Kósa Lajos, Debrecen polgármestere is a
Fidesz Balatonfüreden megrendezett ország építõ találkozóján. Vannak
intézkedések, elképzelések, melyek egyszerûen nem mûködnek,
52