JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Most ez az új stróman, a Ripacs is ugyanebbe a hibába esik. Csak õ
nem a gazdasági vonalon kezd önjáróvá válni, hanem a hatalom mámorától
részegült meg. Azt hiszi, hogy innentõl kezdve szabad az út,
gyakorlatilag mindent megtehet.
„A béke és a ribillió között kell választanunk!” – recsegi Francisco,
miközben a Nemzet sorozatos és egyre durvuló színvonalú megalázásával
õ maga válik a ribillió fõ okozójává. Ahogy a tésztaképû Kiss
Pétert magabiztosan maga alá gyûrõ sármos üzletember imídzsébõl
ez a nyurga KISZ-führer szinte pillanatok alatt mindenkit magára
haragító megosztó személlyé avanzsált.
A metamorfózis immáron teljes. Csak a DNS-szekvenciába csúszott
be egy aprócska hiba, mert a rút, mindent felzabáló hernyó
nem gyönyörû pillangóvá változott, hanem csak egy szánalmasan
verdesõ ripaccsá, amely megpróbál ugyan szárnyalni, de az anyaföld
valahogy mindig lehúzza, és a végén a sárban köt ki.
Itt ragadunk a múltban, vagy visszafordíthatatlanul elindulunk végre
a jövõ felé? Ez a kérdés, e kettõ között kell választanunk áprilisban.
Nem pedig az, a másik tehetségtelen idióta által recsegett kérdés van
napirenden, miszerint a kisebb vagy a nagyobb szabadságot választjuk-e.
Micsoda baromság ez! Szabadság vagy van, vagy nincs! Ez körülbelül
olyan fából vaskarika, mint amikor a messzi Ámerikából
idegyünnek független szervezetek vizsgálódni, oszt aszongyák „a magyar
sajtó csak részben szabad!” Most szabad, vagy nem szabad?
De térjünk még vissza egy gondolat erejéig a beszari mûminiszterelnökhöz!
Ez az ember teljességgel alkalmatlan mindenféle Nemzettel,
állammal, országgal vagy néppel kapcsolatos feladat ellátására.
Esetleges bukása után, könyörögve kérem, nehogy még véletlenül is
kinevezzék utazó nagykövetnek, mert csak a jó Isten a megmondhatója
annak, mennyi kárt okozna felelõtlen el- és beszólásaival.
Itt azonban alapvetõ értelmezési gondok vannak. A Nemzet egy
lelki, szellemi közösség, ha tetszik, önkéntes társulása az embereknek
egyfajta, lelki, spirituális, szellemi összetartozás alapján. Persze a
102