JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Hol a határ? Meddig lehet még feszíteni a húrt? Meddig lehet
büntetlenül megúszni a népen való kísérletezgetést, a tesztelést? A
vörös sarokban most az a legfontosabb kérdés, ami napjainkban a
KISZ-es fiúkat foglalkoztatja: Hogyan lehet zökkenõmentesen levezényelni
a kapitalista köntösbe öltöztetett pártállami múlt visszatérését
anélkül, hogy 1956. 50. évfordulóján a választásokat megnyerve
ne robbanjon ki egy újabb forradalomba torkolló népfölkelés,
vagy polgárháború? Ráadásul mindezt úgy, hogy közben még csendben
és feltûnés nélkül a lakosságtól is el kell venni az õ pénzét, mivel
gazdasági elképzeléseik, hát azok nincsenek nekik.
A tetõn posztoló fekete ruhás kommandósok látványától megrémülõ,
egyszersmind megvilágosuló szerencsétlen sorsú tévénézõ most kapcsol
csak igazán. Most szembesül azzal elõször a maga valójában, most
érzi elõször, hogy eljött a pillanat, amikor komolyan számolnia kell azzal,
hogy ezek tényleg megnyerhetik a választásokat. De vajon mi lesz
azután? Mi lesz, ha újabb négy esztendõre bizalmat szavaz a nép tudatlanabbik
fele a vörös arisztokráciának? Mi lesz, ha mondjuk az év végére
immáron kezelhetetlen méreteket ölt az államcsõd?
Hiszen épp a nemzeti ünnep elõtti napon láthattuk, hogy ma már
nem jelent különösebb problémát – mondjuk egy Soros kaliberû
csapat számára – hogy gyakorlatilag gombnyomásra elõidézzenek
egy forintválságot. Napjában akár többször is.
De ami még szörnyûbb. Vajon mi fog következni egy vesztes választás
után? Hogyan dolgozza fel majd a polgári oldal? Mi jön majd
azután? Zavargások vagy általános letargia?
És mielõtt még valaki született pesszimizmussal vádolna meg,
annak felhívnám a figyelmét arra, hogy most már nemcsak fej-fej
mellett halad a két óriáspárt, hanem a szocialisták átvették a vezetést.
Ez azt jelenti, ha egy ilyen borzalmasan rossz négy esztendõ
után nemhogy labdába rúghatnak, de még vezetnek is, akkor
azzal a lehetõséggel is komolyan számolnunk kell, hogy megnyerik
a választásokat!
100