JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

zonyos vállalások nem férnek bele a négy esztendõs ciklusba. De azt elfogadni,
és szemrebbenés nélkül tûrni, hogy a kampányban ezerrel beleharsogják
a választópolgár képébe: NAGY A JÓLÉT, majd öt perccel
és két tonna narancsos buktával késõbb meg azt vágják a pofánkba,
hogy NAGY A BAJ, hát az bizony a tolerancia félreértelmezése.
Hiszen mi is történt valójában? Már megint! Mióta a Horn Gyula-díjas
Horn Gyula, a vaskoronás kis-nagy ember megtette elhíresült
kijelentését, mint valamilyen megkérdõjelezhetetlen dogma, vagy
szent tan, rögzült egy rossz beidegzõdés, sõt, kifejezetten káros szemléletmód.
Hiszen ha elfogadjuk a pufajkás fõ hallja kend érvelését, gondolatmenetét
magunkévá tesszük, egyszersmind azt is elfogadjuk, hogy
az egész rendszer hazugságra épül. Mi az, hogy más a választási program
és más a kormányprogram?! Utóbbinak az elõbbin kellene alapulnia,
mert ha nem így van, azonnal oda a hitelesség!
Ez egyben jelzésértékû momentum, mert megmutatja, hogy a mai
magyar(?) társadalom morális állapota, értékítélete, értékrendje valahol
a bányászbéka megfelelõ testrésze alatt, a szellemi mélyponton tartózkodik.
Belenyugszunk, sõt, már-már természetesnek tartjuk, hogy
hazugságon alapul ez az egész színjáték, amit négyévente drága pénzen
matiné jelleggel a parlamenti pártok kollektív népszórakoztatás és urbánus
parasztvakítás címén elõadnak nekünk a média hathatós közremûködésével.
Mindenki igyekszik jó képet vágni hozzá, a politikai sztárok
42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal pózolnak a kamerák elõtt –
némelyikük még arra is hajlandó, hogy szívére tett kézzel énekelje a
Himnuszt (miután az Internacionáléval már beskálázta magát!) –
mindeközben belül meg rohad széjjel minden. Ha nem itt és most élnénk,
azt hihetnénk, hogy kissé túlspirázom a dolgot. Pedig nem.
Mondok egy példát.
Mindenki hallott már a színlelt szerzõdés fogalmáról, vagy a vásárlók
megtévesztésérõl, vagy arról, hogy törvénysértésen jog nem
alapulhat.
239