JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

nész. Mi más is szólalhatott volna meg, hiszen pártbéli funkcióinak ellátására
tök alkalmatlan, gondolom ezért is lépett át rajta pillanatok
alatt hanyag eleganciával Francisco, magyar hon senki által legitimen
meg nem választott táncos lábú mûminiszterelnöke.
De – ahogyan azt a költõ mondaná – „újult erõvel lépjünk a tettek
más mezejére”.
Érdekes analógia figyelhetõ meg az én saját, külön bejáratú országomért
kampányoló szélsõséges törpeminoritás és a múlt terebélyesen sötét
és baljós árnyalatú fellegeit nyomasztóan ránk borító, mára magát
szociáldemokrataként aposztrofáló szoci áldemokrata tömegpárttá
konszolidálódott szegfûmintás utódpárt kampánystratégiája között.
Ez a közös pont pedig a végtelen önzés.
Talán a másság és a tolerancia jelzésértékû zászlóvivõinél ez a momentum
egy fokkal jobban elõtérbe kerül a politikai hatalomért
folytatott gátlástalanul tobzódó audiovizuális ingerorgiában, mint a
másik gyökértelen kaszt, az internacionalisták esetében (bár újabban
már nem éneklik az Internacionálét!), egy dolgot azonban bizton
állíthatunk, a jelenlegi kormányzó pártok kampánya a
megtestesült önzés, maga.
ÉN, ÉN, ÉN! ÉS MEGINT CSAK ÉN! ÉS MINDIG CSAK ÉN!
Mintha a Mátrix címû film végtelen számban önmagát klónozó
Smith ügynöke köszönne vissza a moziból. A különbség mindössze
annyi, hogy itt nem a kitûnõ ausztrál színész Hugo Weaving szórakoztat
minket, hanem egy hórihorgas ripacs, aki úgy tûnik még az
okirat-hamisítástól sem riad vissza, valamint elmaradhatatlan oldalnehezéke,
akinek gépen fölébe szállva minden bizonnyal csak térkép
e táj, a piros helikopterén a magos levegõégben száguldozó Kóka
Johnny, kisállattartó, a Pannon Puma hazai nemesítõje.
Majd ÉN! Megmondom, hogy mit csinálunk!
(Már megint ez a csinálni. Szörnyû!)
Majd ÉN! Megmondom a tuttit!
Majd eljön az ÉN! Országom.
58