JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

meg hipp-hopp, mintegy varázsütésre, kitalálta, hogy bocs, mégsem ez
történt, ebbõl a pénzbõl „csináljuk meg” az új, a modern, az élhetõbb és
szerethetõbb Magyarországot.
Azé’ ez szigorú! – ahogy mifelénk mondják. (Felhívnám a figyelmet
a sántakutya effektus újbóli megképzõdésére!)
„Tízmillió ember fogja megcsinálni ezt az országot!” – mondta a mûminiszterelnök.
Köszönöm szépen, de én a magam részérõl nem vennék részt ebben
az ún. ország „megcsinálásban”. Már csak azért sem, mert ez az
ország már meg van „csinálva”. Ha tetszik, egyszer már „megcsinálták”,
vagy mondjuk inkább így, felépítették. Már megint ez az alpári
igénytelenség, ez a slendriánul pongyola megfogalmazás. Ez az ember
csak csinálni tud. Ennél még Kádár is jobb volt, õ legalább építette
a szocializmust, nem pedig csinálta. Képzeljük csak el, micsoda
közröhej tárgya lett volna az Öreg, ha azt találja mondani a kamerák
elõtt, hogy megcsináljuk a szocializmust, eftársak.
„A nyugdíjak 25%-kal többet érnek a boltban”
Igen ám, csakhogy Francisco arról már nem beszél, hogy a nyugdíjak
egy tekintélyes része a rezsire, a megélhetés költségeire megy el,
azok pedig jelentõs mértékben emelkedtek, ha tetszik a megdrágult
élet megemelkedett költségeinek kifizetése után már közel sem ilyen
rózsás a kép, már korántsem jut annyi pénz a boltba.
„A ciklus eleji 56 Ft helyett ma 50, 8 Ft jut az államnak, 49,2 Ft
marad az állampolgárnál.”
És még azt is odabiggyeszti a mûminiszterelnök, hogy 1998-ban,
amikor a Horn kormány átadta a stafétabotot 55 Ft, tehát 1 forinttal
kevesebb jutott az államnak és 1 Ft-tal több a polgárnak, mint az Orbán-kormány
ciklusának végére.
23