JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Ugyanakkor vak az, aki nem látja, hogy a legfõbb cél most már – lásd
Duray Miklós kijelentését Dzurinda és Gyurcsány közös Orbán-utálatáról
– Orbán Viktor félreállítása, kiiktatása a magyar politikai közéletbõl.
Miért is? Hát azért, mert nem illik bele a képbe. Mert õ az az ember,
aki nagy tömegeket képes maga mögé állítani, és hát valljuk meg
õszintén, nem a neoliberális politika jelszavaival. Nézzük meg, hogyan
vall errõl õ, a Hír Televíziónak adott interjújában:
„Szerintem ezt mindenki látja ebben az országban, hogy útban vagyok.
Útban vagyok az MSZP-nek, útban vagyok az SZDSZ-nek,
útban vagyok az MDF-nek is. Az is világos… és a mögöttük álló
pénzügyi, nagytõkés köröknek is útjában vagyok. Ez az igazság. Én
plebejus miniszterelnök voltam, egy plebejus érzelmû pártot vezetek,
és elkötelezett vagyok a választók iránt. Semmilyen más szempont
nem befolyásol, sem pénzügyiek, sem nemzetköziek, sem politikusi
lobbiérdekek, ezért sok embernek vagyok az útjában.”
Asszem ez is önmagáért beszél.
No, de Kuncze már be is jelentette, hogy Orbánnak ki kell vonulnia
a magyar politika élvonalából. Megmondom õszintén, én ezt
nem értem. Ugyan, homályosítson föl már valaki, mi köze is van a
Szadesz elnökének ahhoz, hogy ki a Fidesz elnöke? Önök értik ezt?
Mert én nem.
Hacsak nem arról van szó, mint annak idején az NDK több-párt
rendszerben, ahol az ellenzéket is õk maguk, a kommunisták alkották.
Úgy tûnik, most már az ellenzék is õk akarnak lenni – igaz, gyakorolták
is szorgalmasan elannyira, hogy négy évig semmi mást nem
láttunk tõlük, mint az ellenzék ellenzékének szerepét –, vagy legalábbis
õk akarják megmondani, kijelölni, hogy ki legyen az.
De itt van már az elmaradhatatlan „tanár úr”, a nyegle stílusú
kultúrbunkó Havas Henrik is, aki a választások elsõ fordulója után
arról áradozik a TV2-n reggelente a Mokkában, hogy végre-valahá-
159