JHF 8. kötet - Jó Ha Figyelünk

Sztárok azonban nemcsak a színészek és énekesek, de újabban az
újságírók között is akadnak, mégpedig szép számmal. Ilyen például
egyik nagy „kedvencem”, a nyegle stílusú kultúrbunkó, aki még borospalackjaira
is ráteteti a saját fényképét. A nagy múltú, a képernyõn
az objektivitás felkent papjaként riposztozó zsurnaliszta, akit a
Heti hetes-beli pályafutása után immáron az ellenzéki politikusok is
„tanáruraznak”, úgy tûnik jól érzi magát, lubickol a kötetlen hangulatú
megmondó-ember szerepében. Néha kiveri a biztosítékot az
ORTT-nél, de hát a nézettség mindenek felett – hirdetõk nélkül
ugyebár nincs tévé – a csatornának megéri, még az esetleges néhány
perces elsötétítést is vállalják emberükért. Ha minden kötél szakad,
még azt is bebizonyítják, kimutatják, hogy az adásszünetet is rekord
számú nézõ kísérte figyelemmel.
Hát igen. Ez a mai magyar média 2006-ban. Legalábbis annak egy
tekintélyes része, mely lefeküdt a régi-új posztkommunista, neoliberális
komprádor elitnek. Elvtelenül kiszolgálja õket. Ha kell offenzív
hallgatásba burkolózik, ilyenkor kerül elõ a bulvárvonal:
Kis híján felfalta kandisznója a gazdát
Hétórás mûtéttel sikerült megmenteni annak a walesi gazdának az
életét, akit saját nevelésû kandisznója támadott meg. Geraint
Robertset (49) akkor érte a támadás, amikor a hatalmas állatot
megpróbálta terelgetni. A hízó húst tépett ki gazdája bal karjából,
mindkét combjából és hátából. Az egyik harapás kis híján végzetes
volt, mert majdnem eltalált egy artériát. „Ilyen szörnyû sebeket még
sohasem láttam“ – közölte a farmert operáló sebész. A fenevadat elpusztítják.
(A hír nem kitalált a Blikk internetes
kiadásában jelent meg: 2006-06-02 15:05)
228